Tamás Gábor - Újra felkel a nap

Hogyha felkel a nap, nálad ér még a reggel.
Szemedben látom a kérést; ma még ne feledj el.

Nem tudtam, hogy ez számomra oly fontos,
hogy ne tűnjek el, és ne legyél oly borongós.
Vigyázz nagyon, hidd el nagy a kísértés,
nem tudni azt, vajon mi lesz a kérdés.

Eljössz még? Én ezt nem tudhatom.
Vársz rám rég, és azt kell mondanom:

Immár felkel a nap, nálad ér meg a reggel.
Sugárzó szemekkel ébredsz, és más nekem nem kell.
Ébred már a világ, most már tudhatják végre,
megtelt a szívem a tőled kapott szerelemmel.

Jól tudom, s most már biztosan érzem,
hogy nem hagylak el, hisz számomra te vagy a végzet.
Kellesz nekem, számomra ez nem kérdés,
s elkerül már minden régi kísértés.

Itt vagy még, és most már tudhatom,
Vársz rám rég, és azt kell mondanom:

Immár felkel a nap, nálad ér még a reggel.
Sugárzó szemekkel ébredsz, és más nekem nem kell.
Ébred már a világ, most már tudhatják végre,
megtelt a szívem a tőled kapott szerelemmel.

Most már tudom, hogy csodásabb érzés
már nem kell és nem is lehet,
mint veled ébredni, csak téged szeretni így,
ez a nagy szerelem!

Veled ébredni, csak téged szeretni jó!

Immár felkel a nap, nálad ér még a reggel.
Sugárzó szemekkel ébredsz, és más nekem nem kell.
Ébred már a világ, most már tudhatják végre,
megtelt a szívem a tőled kapott szerelemmel.

Újra felkel a nap, előttünk áll az élet,
veled ébredni, csak téged szeretni,
jó ez a nagy szerelem!