Kormorán - Elszállt egy nagy madár

Azt a rohadt estét, az utolsót,
csak azt tudnám feledni
Valamit mondanom kellett volna,
vagy valamit tenni.
Azt az utolsó szorítást,
azt kéne érezni,
a keze melegét, (azt kéne érezni.)
A hangja,
a hangja
talán azt szerettem benne
mint vihar után a csend,
vele nyugodt volt az este.
Csak egy pillanat a boldogság,
és kevés minden szó
a tárgyak, a ruhák, a fotók semmise jó.

Már nincs több lányos izgalom,
egy jó mozi után
Már nem mondja, hogy szeretlek,
nem táncol,
nem vidám.

Már nem emlékezem, mi volt
csak egy iroda, s csak a bánat.
Egy szó: hogy Berlin,
s egy szám, hogy melyik járat.

Fekete lett a csend,
testté gyűlt a bánat,
Az első éj jutott eszembe
mikor először kívántam.

Már nem bohóc a kacagás
Már nincs titkos mosoly
a Napsugárral aludt el
s az álma nem dalol.
Én nem emlékszem mi volt
csak egy iroda, s csak a bánat.
Egy szó: hogy Berlin,
s egy szám, hogy melyik járat.

Az az indiai, az a guru
mondd miért nem jósolt mást
Miért nem mondta, miért?
hogy most jön a boldogság

Elszállt egy nagy madár
más földre, más időbe,
elvitte szárnyain
kedvesem örökre.
Elszállt egy nagy madár
mit érhet bárki könnye,
elvitte szárnyain
Varga Katát örökre.