A kedvenc toll az asztalon
A költő nem tölti már újra
Van már láda épp elég
S valamennyi kész az útra

A kékmadár kiszállt
Amint tárt ajtót talált
Már annyit várt,
Hogy menni akart
Ó drága szabadság
Mért is tudhatnád-belehalsz
Várj sehol sincs világ
Szálj csak szálj tovább

A vén kalózhajó gyüjti ahogy kell a zsákmányt
A nagyhalom papír rég nem érzi a súlyát
S a huzat fújja szét most, a majdnem kész mesét
Ami folytatást remél
Ó anéma áruló sok tátongó fiók
Nézd a feldőlt zongorát,ha választ nem talált

Ismert lelki bajra írt,
Aztán hátra ment és sírt
Aztán mégis tovább írt
Titok érintésre nyílt
Néha gyóntatott és gyónt
Néha túl mélyre hajolt
Néha mondták mennyit ért
Mégse tudták menyit ért
Néha mozdulatlan tűrt
Aztán mint a szél eltünt
Lent a fáradt hinta leng
Dalok nélkül egy kis csend

"Édes zsabadság,csak zsálj tovább"

Hagyd a vízhangos szobát
A feldőlt zongorát
Ó,édes zsabadság
Szálj csak szálj tovább
Ó,drága zsabadság
Párszor rád talált
Szép szavak
Ó,édes zsabadság
A sosem lesz világ
Jó,jó elmaradt