Galapagos - Bugi

Tavaszi nap kisüt, kalap, kabát
most vékonyabbra vált
és a régi nyári álmot látni kényszerül.
A reményt s a vért a szél a szívembe fújja.
Ma érzem minden sikerül.

A lámpa folyton zöldre vált,
mint vajon a kés, úgy vágok át
a zöld ruhában fogolódó városon.
Valami trükknek kell a háttérben lappagnia!
A gyanú utánam oson
villamoson.

Tegnap mulattunk, de most
egy kicsit se vagyok másnapos,
kedvem napos és nem lapos,
mert szívemben lüktet a Galapagos.

A bűnt, a bút, a gázt, a frászt,
feleségét és a vén halászt
nem ismerem fel, hogyha lát
rózsaszín szemüvegemen át.

Magamba szívom a napsugarat,
piacon megrakom a kosarat,
a rendőrrel pacsizok, vacsi után
megcsiklandozom a politikusokat.
Bármilyen ideges nem húz fel most
a dugóban dudáló kamionos,
ki a fék helyett is a gázra tapos,
még az a szerencse, hogy kedvem napos!

Jókedvedre bárhogyan vigyázol,
egy marha úgyis belegázol.
A gallérjánál fogva ráznám meg jól,
de akkor a végén úgyis én leszek a szemét.

Az őszi nap kisüt kalap, kabát
most vastagabbra vált
s a régi téli álmot látni kényszerül.
A reményt s a vért a szél a szívembe fújja,
ma érzem minden sikerül.

A lámpa néha sárga már,
a biztos úr már jóbarátom,
és mindig örülök, amikor látom őt
Valami trükknek kell a háttérben lappangnia,
a télre ez ad majd erőt.

Jókedvedre bárhogyan vigyázol,
egy marha úgyis belegázol.
A gallérjánál fogva ráznám meg jól,
de akkor a végén úgyis én leszek a szemét.

Jókedvedre bárhogyan vigyázol,
egy marha úgyis belegázol.
A gallérjánál fogva ráznám meg jól,
de akkor a végén úgyis én leszek a szemét.

Lőjetek fel az űrbe, ne legyen az ing betűrve!
Lőjetek fel az űrbe, ne legyen az ing betűrve!
Lőjetek fel, (lőjetek fel) lőjetek fel, lőjetek fel, lőjetek fel...
Lőjetek fel az űrbe, ne legyen az ing betűrve!
Lőjetek fel...