Kormorán - Madárként jöttem

Gyűrött lepedők - elhagyott szobák,
tépett álmot már nem kívánsz -
Férjek, feleségek, vasalatlan ráncok,
a múltra többé nem kiáltok.

Albumok, fotók, ruhátlan lányok,
soha fel nem hívott telefonszámok -
Érzelmek, könnyek, kis hazugságok,
a múltra többé nem kiáltok.

Megjöttél, mit mondhatnék ?
Minden volt, ennyi lett újra,
Semmi az egész, az út közepén állok,
a múltra többé nem kiáltok.

Így kellett volna régen,
így volt megírva, naiv mesékben.
De minden napot végleg bezárok,
a múltra többé nem kiáltok.

Madárként jöttem - madárként mentem,
vadlovakkal a pusztán át.
Állsz előttem - ismét élek.
Szeretni mégis - mégis félek.

Honnan és miképpen, már végleg mindegy.
Nem sietek, nem várok : mert ki jön, az elmegy -
Ha csak egy pohár bor az élet, jobbra várok -
a múltra mégsem - mégsem kiáltok.

Szavakból szobrok, a teljesség képe -
lehet a minden - semmiért cserébe.
Ajándék az élet - nem átok,
a múltra mégsem - mégsem kiáltok.

Madárként jöttem - madárként mentem,
vadlovakkal a pusztán át.
Állsz előttem - ismét élek.
Szeretni mégis - mégis félek.