P.H.D. zenekar - Éjfélig

A szobámban csend lett, s lüktetve szült nekem egy dalt,
Borongós hangján, suttogva sejtelmesen hadart,
Beköltözött egy furcsa hangulat.

Az ablakból néztem, a függöny mögött megbújt egy arc,
Sok alak közt, úgy véltem, szemükből átlátszik minden karc,
És kiolvashatom ki, merre tart.

Éjfélig még, talán egy újat álmodhatok,
Éjfélig még, talán, itt maradhatok,
Éjfélig még, talán, mindent újra gondolhatok,
Éjfélre már, végre talán, magamra találhatok!

Egy puha, zöld árnyék, előttem szelíden siet,
Mindig utána nyúlnék, de túl lassan éledek,
Szökött vágy, elveszett.

Éjfélig még, talán egy újat álmodhatok,
Éjfélig még, talán, itt maradhatok,
Éjfélig még, talán, mindent újra gondolhatok,
Éjfélre már, végre talán, magamra találhatok!

A sötét egy új hangot ad, amit elnyelhet nap,
Talán egy újabb érintést is tartogat,
A sötét az új hangján szól, megnyílnak mély falak,
Éjfélig még talán, meg is változtat, megváltoztat!

Éjfélig még, talán egy újat álmodhatok,
Éjfélig még, talán, itt maradhatok,
Éjfélig még, talán, mindent újra gondolhatok,
Éjfélig még, talán itt maradhatok, itt maradok!

A sötét egy új hangot ad, amit elnyelhet nap,
Talán egy újabb érintést is tartogat,
A sötét az új hangján szól, megnyílnak mély falak,
Éjfélig még talán, megváltoztat!