További Magyar Hangok - Félhomály

Ha eleged van ebbõl meg abból is meg másból,
Ha nem érzed jól magadat legyél éppen bárhol,
Ha mindkét végén égetted és összeérnek a lángok,
Ne bánd! Jó leszel még máshol!
Ha nem találod a helyed és nem tudod a dolgod,
Pedig biztos jó vagy valamiben valahol e bolygón,
De meguntad a keresést és félve nézed az órát,
Telik, múlik te meg elveszted a formád.

Ha túl sok volt a rosszból és azt várod, hogy vége,
Legyen mert már elborítanak téged,
Várva várnak az újabb dolgok valahol most is éppen,
Nem találhatsz kiutat most már elég régen!
Kapálódzni kezdesz könnyen megsértheted magad,
Magad vagy mást, de ebbõl jó nem fakad,
Most elindul az ár és most már úgyis elvisz téged.
Ne ess kétségbe, meglátod, hogy vége!

Mikor érzed, hogy a várakozás kikészít már téged,
Te is elvárod és tõled is elvárják a szépet,
Kevesen vannak akiknek magad vagy a lényeg,
Õk téged, te meg folyton õket nézed.
Mindig egyedül maradsz újra és újra,
Válthatnánk egy-két szót, de minek gondoljunk a múltra,
Most ülök nyugodtan és kivárom a végét
Sa la la la la sa la la la hé hé!!!

Reménykedsz, hogy egyszer majd te segítesz máson,
Itt az ideje, hogy végre te is ott legyél a páston,
De a dolgok amik eddig mentek most sincsenek máshogy,
Elég volt már bújj elõ a félhomályból!
S ha elõ is tûnik valami vagy valaki a színre,
Olyan hirtelen, hogy azt sem tudod, hogy került a képbe,
Lehet, hogy barát lesz vagy ellenség vagy egyikbõl a másik,
Lassan ketyeg az óra sok idõ míg ez elválik.

Ha kiborít az egész,
Hallgasd meg a vigaszom!
Egy valami segít s az a nyugalom.
Az idõ talán nincs is,
Igaz vagy nem ez a vigaszom!

Mikor érzed…

Ha eleged van…

Reménykedsz, hogy egyszer…