Icethunder - Álmok

[Hajótörött]

Sír az egekben a fakó felhő
Tajtékzik a tenger, a vihar eljő
A szívben a félelem, a testben a fájdalom
Összeroppantja tüdődet a víz, az agyadat a szánalom

A hajó törött roncsait sodorja a hullám
A kapitány lelkét mardossa az önvád
A hajón a félelem, a szigeten az élelem
Jelenti a gondokat, most már nincsen reményed

[Vándor]

Egyedül állok a sötétben
Nem látok több fényt
Az életet kellett volna megkeresnem
Csak sebeket kaptam, nem reményt

Láttál-e napot, éltél-e már?
Láttál-e sok szépet? mesélj nekem hát!
Ki volt a mestered, aki harcolni tanított meg?
Nem ismertem senki mást, csak a sötét éjszakát

Nem jönnek vissza már
Szemembe a könnyek
A vakságomon túlléptem
Már csak várom az Egy Jelet

Láttál-e napot, éltél-e már?
Láttál-e sok szépet? mesélj nekem hát!
Ki volt a mestered, aki harcolni tanított meg?
Nem ismertem senki mást, csak a sötét éjszakát

[Remény]

Látja azt, mit sohasem látott
Érzi azt, mit sohasem érzett
Hívja őt a nagyvilág
Még nem remélt, csak létezett

És ha szél fújja aranyló haját
Viharban is sírva fut az ezüst mezőn át

Messzeségbe kinyújtom a két karom
Elmegyek a hegyre fel napnyugaton
De túl távol van, az álmomban

És ha szél fújja aranyló haját
Viharban is sírva fut az ezüst mezőn át

Messzeségbe kinyújtom a két karom
Eltűntek a hegyek már az álmomból
Hisz' oly távol van, csak az álmokban

[Ébredés]

instr.