Tibó - Asztalon összegyűrt papír

Lehet most mással alszik el
És sírva ébred fel
Nem sejti milyen nélküle
Emlék a kép s a hangja már,
Elmúlt egy lángoló románc
Félek,hogy nemjön vissza már

Amikor azt mondta nem lesz vége,
Alig,hogy elhittem,kár volt érte.
Nem értettük és nem érdemeltük meg egymást.

Csak Ő volt minden lényeges,
Amiért élni érdemes
Nemértem miért veszítem el.

Ref:
Asztalon összegyűrt papír,
Hiába írok,ha ő nem ír,
Hiába várom a válaszát.
A telefon hallgat,mint a sír
Nem jön felőle semmi hír
Nemtudom hogy is legyen tovább
Lehet,hogy Én hibáztam el,
Bevallanám de szégyenlem
Bár tudná,mennyire szégyenlem
Remélem nem felejtett el,
Helyettem mást még nem ölel.
Lehet,hogy nemviselném el
Azt nemviselném el.

Csak Ő volt minden lényeges,
Amiért élni érdemes
Nemértem miért veszítem el.

Ref:
Asztalon összegyűrt papír,
Hiába írok,ha ő nem ír,
Hiába várom a válaszát.
A telefon hallgat,mint a sír
Nem jön felőle semmi hír
Nemtudom hogy is legyen tovább
Lehet,hogy Én hibáztam el,
Bevallanám de szégyenlem
Bár tudná,mennyire szégyenlem
Remélem nem felejtett el,
Helyettem mást még nem ölel.
Lehet,hogy nemviselném el
Azt nemviselném el.