Abigél (musical) - Tiszta jellem

(König tanár úr):
Nos, lányok!
Szépen bemutatkoztunk, mondhatni.
Örüljünk, ha ennyivel megúsztuk.
Csak a rend kedvéért.
Egyszer s mindenkorra:

Mi volt a feladat?
Nem más, egy jellemrajz.
Ilyen szép tananyag, ritkán akad!
Azt kértem, döntsék el, a hősük ki legyen!
Mert a dolgozat címe: Egy tiszta jellem.

A stílusuk - így szólt az intelem -
Ne ironikus legyen!
Vészterhes, nehéz években, pozitív példa kell.
Ilyenről írjanak, ez volt a cél.
Lehet múltbéli alak vagy olyan, ki most is él.
Higgyék el nekem, pár olcsó viccnél ez többet ér!

Bocsánat az indulatos szavakért,
de meg kell hogy értsék:

A jellem, amelytől ember az ember,
porból és szennyből a jellem emel fel.
Jellem, amelytől fényt kap a szellem,
a jellem a tartás szóban és tettben.

Hogy győzni tudj minden átkozott terhen.
Győzni tudj minden mocskon és szennyen.
Fölemelt fejhez gerinc és szív kell,
mert ilyen egy jellem, egy hó tiszta jellem.

A jellem, amelytől ember az ember,
porból és szennyből a jellem emel fel.
Jellem, amelytől fényt kap a szellem,
oly makulátlan, oly feddhetetlen.

Fel nem ér hozzá rágalom, szégyen.
Bátran él, hiszen nincs mitől féljen.
Sosem lesz Krőzus, de él becsületben,
fölemelt fejjel, szívvel és ésszel,
hisz csodásan érvel egy valódi jellem,
mert ember, csak ember…

Bocsánat, elnézést! Túlzás talán,
hogy témánk így lázba hoz,
mint diákként hajdanán.

Valami megragadt a mondottakból netán,
mivel a vizsga már közeleg,
idézzük fel, nem árt!

Miről is beszéltem, lássuk tehát:

(Diákok):
A jellem, amelytől ember az ember,
porból és szennyből a jellem emel fel.
Jellem, amelytől fényt kap a szellem

(König tanár úr):
A jellem a tartás szóban és tettben.

(Diák és König):
Hogy győzni tudj minden átkozott terhen.
Győzni tudj minden mocskon és szennyen.

(Mindenki):
Fölemelt fejjel, szilárd gerinccel,
Mert ilyen egy jellem, egy hó tiszta jellem!

A jellem, amelytől ember az ember,
porból és szennyből a jellem emel fel.
Jellem, amelytől fényt kap a szellem,
oly makulátlan, oly feddhetetlen.

Fel nem ér hozzá rágalom, szégyen.
Bátran él, hiszen nincs mitől féljen.
Sosem lesz Krőzus, de él becsületben,
fölemelt fejjel, szívvel és ésszel,
hisz csodásan érvel egy valódi jellem,
mert ember, csak ember…

(König tanár úr):
Csak ennyit akartam mondani.
Üljenek le!

(Diákok):
Ember…