Hobo Blues Band - Óda Los Angeles városához /Ode To L.A./

Óda Los Angeles városához, a halott Brian Jonesra gondolva.

Egy nagyváros lakója vagyok
Épp most választottak ki a dán királyfi -
Szegény Ofélia - és mindazon szellemek szerepére,
Akiket ő sohasem láthatott,
A pusztulás felé sodródva egy acélgyertyán.

Jöjj vissza, bátor harcos! - egy másik csatornán

Olvasztott vaj-medence
Ott van Marrakesh - bomlik lefelé a vad vihar -
Ahol a vadak kihulltak a sorból.
Késő délután - a ritmus szörnyetegei.
Semmit sem hagytál, hogy verseny keljen a csenddel.
Remélem, mosolyogva mentél el, mint egy gyermek,
Egy álom hűvös foszlánya felé.
Az angyal-ember kígyókkal, ami a tenyerére és az ujjaira pályáztak:
Végül kikövetelték maguknak ezt a jóságos lelket.

Ofélia. Levelek bársonyban ázva.
Klóros álom. Őrült, megfojtott tanú.
A süllyedő fedélzet. Az alámerülés. A medence.
Egy harcos voltál, sötét, dohos szagú múzsa.
Elhalványodtál. Napsütés a tévézéshez délután.
Békák szarvakkal. Egy sárga spotlámpa világvándora.
Nézd, hová jutottál?
A hús mennyországába kannibálokkal és zsidókkal.

A kertész találta meg a tetemet. Terjengve, lebegve.
Szerencsés hulla! Mi ez a sápadt, zöld anyag, amit csináltak belőled?
Tűszúrások nyomai egy istennő testén.(isten műbörén)
Vajon eljut-e a szag a menny felé?
A zene termein keresztül. Nincs esély.
Requiem egy nehéz fiúért.
Az a mosoly, ahogy a dagadt szatír tekintete kibuggyan az iszapból.