Neoton Família - Béka-rock

Tegnap oly vidám volt az éjszakám,
Másnak én sem hinném el talán.
Rockot játszottunk a színpadon,
S a zongorára felugrott egy béka.
Pislogva körbe-körbe nézett,
Ritmust vert lába, s szeme a mikrofonra tévedt.

Sikított egy lány, megijedt talán,
Mert a béka ott ült a zongorán,
És a furcsa hangra felfigyelt
És attól kezdve nem pihent a lába.
A zöld kis béka táncra perdült,
Énekelt hozzá, valódi béka koncert készült.

Úgy bizony a zongorán rock and rollt táncolt.
Énekelt úgy bizony, s rock and rollt táncolt.

Kettő szám között megivott egy sört,
De az üveg sajnos összetört,
És a furcsa hangtól megrémülve,
Attól kezdve nem pihent a lába.
A béka újra táncra perdült,
S rock and rollt járva, végül a zongorába szédült.
Szegény!

Úgy bizony a húrokon rock and rollt táncolt.
Hajnalig úgy bizony, s rock and rollt táncolt.

Kettő szám között megivott egy sört,
De az üveg sajnos összetört,
És a furcsa hangtól megrémülve,
Attól kezdve nem pihent a lába.
A béka újra táncra perdült,
S rock and rollt járva, végül a zongorába szédült.

Úgy bizony a húrokon rock and rollt táncolt.
Hajnalig úgy bizony, s rock and rollt táncolt.

Úgy bizony a húrokon, jaj, rock and rollt táncolt.
Hajnalig úgy bizony, s rock and rollt táncolt.