Homonyik Sándor - Az a lány merre jár?

Láttál volna régen,
Szerelmes kamaszként,
Ki csupa gátlás volt és szégyen,
Ha valaki csak ránéz!

Főleg a lányok előtt
Égett az arcom...
De tudom, hogy a többiek
Sem nyomultak még...
És volt, akinek nem jutott
Más élmény;
Néha egy - egy agyongyűrt
Filmsztár kép...

Föltettem már százszor
Magam is a kérdést:
Mért szólt közbe sorsom,
Mért alakult másképp?

Hogy lett a mindenem
Egy ócska gitár?
Hogyan lett az álmaimból
Végül egy szám?
És az a dal, ahogy megszólalt,
Hogy jött be a képbe a legszebb arc?

Az a lány,
Bárcsak tudnám, merre járhat?
Azt a lányt,
Bárcsak megkereshetném!
Az a lány,
Ki ott ült a színpad szélén,
Azt a lányt,
Mondd, hogy feledhetném?

Föltettem már százszor
Magam is a kérdést:
Mért szólt közbe sorsunk,
Mért alakult másképp?

Hogy lett a mindenem
Egy ócska gitár?
Hogyan lesz az álmaimból
Mindig egy szám?
És az, amit akkor ott éreztem,
Tudom, az a szerelem
Nem múlt el!

Az a lány,
Bárcsak tudnám, merre járhat?
Azt a lányt,
Bárcsak megkereshetném!
Az a lány,
Ki ott ült a színpad szélén,
Azt a lányt,
Mondd, hogy feledhetném?

Egyszer megtörtént a csoda,
És attól kezdve soha
Már nem féltem a lányoktól én...
Ha rámvillant a szeme,
Csak ő volt és a zene,
És előttünk állt ezer egy éj...

Az a lány,
Bárcsak tudnám, merre járhat?
Azt a lányt,
Bárcsak megkereshetném!
Az a lány,
Ki ott ült a színpad szélén,
Azt a lányt,
Mondd, hogy feledhetném?