Sirokkó - Tükörember

Nem kértem életet, jöttem úgy, mint más.
Gyönyörből és fájdalomból így lesznek csodák.
Tátott szájjal engem várt a vasfogú világ.
Füstöt fújt rám, bekapott engem is úgy, mint annyi mást.

Szétzúzott, összegyúrt és képét húzta rám.
Olajozottan működött az óriás mozsár.
Nem lettem jó, se rossz, egy tükörkép csupán.
Ha rám nézel, csak magadat látod, vannak még hibák.

Rá kellett jönnöm a látszat nem kis úr.
Nevetek, ha sírni kéne, csak belül húz a súly.
Átlépek másokon és hazudok, ha kell.
Ne szólj rám, ha csalni látsz, tán tőled lestem el!

Rám nézel, s visszanéz rád a tükörember.
Nem csábít, nem taszít el a tükörember.,
Rám nézel, s visszanéz rád a tükörember.
Nem csábít, nem taszít el a tükörember.

Rá kellett jönnöm a látszat nem kis úr.
Nevetek, ha sírni kéne, csak belül húz a súly.
Átlépek másokon és hazudok, ha kell.
Ne szólj rám, ha csalni látsz, tán tőled lestem el!

Rájöttem más kezéből, más ízű a kenyér.
Látni kellett eltapossák, aki lépni fél.
Aki győzni gyenge, egyedül marad.
Zúg a szél, s ha nem kapaszkodsz, magával ragad.

Rám nézel, s visszanéz rád a tükörember.
Nem csábít, nem taszít el a tükörember.
Rám nézel, s visszanéz rád a tükörember.
Nem csábít, nem taszít el a tükörember.

Rám nézel, s visszanéz rád a tükörember.
Nem csábít, nem taszít el a tükörember.
Rám nézel, s visszanéz rád a tükörember.
Nem csábít, nem taszít el a tükörember.