SteK - Egyetlen perc

verze 1:

egyetlen percben mesélem el neked,
hogy miért ismételem fájón a nevedet,
a szemedbe nézek meglátom a lelkedet,
odabent az emlékek szültek képeket

nem engedem el most a kezedet!
együtt nézzük fent a kék eget,
mögötted állok de a szívedbe látok!

megérint a pillanat,
ajándék nem kell, csak értsd meg a szavamat
ha idelent végzel, a mennyekig hatol a szavad,
ha kérdezel nem kapsz meg semmit,

figyelj, nekem mindegy ha vétkezel,
barátom maradsz míg a szívem meg mozdít,

és tovább is ha kell engem nem érdekel

felpezsdít az akarat,
csendben figyelem az édeni javakat,
feléd fordítom a tekintetemet,
hisz a fényben sétálni egyedül nem merek

nekem csak a múltból egy pár dolog dereng,
a szép idők mitket együtt töltöttem veled

és már így is hogy nem vagy még mindig féltelek!

hiányzol, de lélekben velem vagy,
a szív mi bekulcsol pihenni nem hagy,
fagyos tekintetből lecsöppenő jégcsap,
ébredjél fiam, a valóság álloncsap

a rideg kőhöz érve az elmém is fagyot,
az ölelő lángnyelv egy mondatot hagyott,
a szél mi fel szabadít, el temeti a hamut!

Ref:

egyetlen percre, legyen most kegyelem,
egyetlen percig nevess fel velem,
egy percért kérek egy percet, hogy lássam
hogy felálsz, úgyis pihensz még eleget
egy percet kérek szerintem ez semmi!!
egyetlen percért egy élet az kevés,
egyetlen percért nem kell feladni

Egy percért hazudok,
egy percért sírok,
egy percért dühöngök,
egy percért könyörgök,
egy percet adok, hogy
adj még egy percet
Egy percért töprengek,
egy percig ölellek,
egy percéig gyűlöllek,
egy percet ígérel,
egy percet adok, hogy
adj még egy percet,
ha még egy percet adsz,
nem kérek többet

verze 2:

ígérem neked, nem kell már semmi,
T I T A tudta, hogy nem kell feladni,
a hitet, mindketten hittünk benne,
a sors fintora, így kell lennie,

nem fogadom el, de nem is harcolok,
az élet az leszarja, hogy én mit mondok

mit tegyek felejtsek, azt úgysem tudok,

nem is akarok,
a kínok padján te leszek a vádlott,
egyetlen perc szét törte az álmot,
ami most is él, remélem látod,

én bízom benne, mert volt értelme,
ez az egy pont sosem fog elengedni!
gyerek fejjel felnőtté válni

vagy kölyökké,
az érzés megmarad örökkön örökké,
ökölbe szorított kézzel az ég ellen,
vívom a csatám, a lendület töretlen,

törékeny pillanat, tökéletes mozzannat
alapanyag nélkül húztunk fel falat,
még ma sem fogom fel ez mekkora falat!!!

egy pillanat műve volt,
most is bevillan a régi emlék folt,
ejjel csörög a telefon, felkelek
kérlek gyere nagy baj van, sietek

válaszolom már a cipőmet húzom,
reménykedem nem amit gondolok,
inkább nem gondolom majd ott meg tudom!

de megtörtént!!! ÁÁÁÁÁÁ kattan az elmém,
meztelen lelkem most pihenni kényszerül
térdre borulva örjöngök veszettül,
megmozdulnék, de csak ott vagyok tétlenül,

még mindig emlékszem a szinusz kinyúlik
egy fantasztikus élet nem ért csak ennyit?
látom elmúlik, és nem tehetek semmit!!!!


Ref...