Nagy Feró - Monológ – Hamlet elutasítá Opheliát – Ha király sóhajt

Album: nincs kép
Előadó: Nagy Feró
Album: Keressük!
Megtekintve: Ma 2, összesen 11554 alkalommal

Beküldő

Indián

Indián

Pontszám: 4 642

Dalszöveg

Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy, ha kiszáll tenger fájdalma ellen,s fegyvert ragadva véget vet neki?
Lenni vagy nem lenni? Lenni vagy nem lenni?

Mert ki viselné a kor gúny-csapásait, zsarnok bosszúját, hivatalnak packázásait.
S mind a rúgást, mellyel méltatlanok bántalmazzák a tűrő érdemet.
Lenni vagy nem lenni? Lenni vagy nem lenni?

Lenni vagy nem lenni? Lenni vagy nem lenni?

Lenni vagy nem lenni ez itt a kérdés.
Inkább tűrni a jelen gonoszt, mint ismeretlenek felé sietni? –
Eképp az öntudat belőlünk, mind gyávát csinál.
Megvallva az igazat, rettentő gaz nép figyel rám.

Őrült beszéd, de van benne rendszer.
A lét vagy a nem lét kérdése ez.
Csodálatos, hogy gyakran az őrültség eltalálja,
Mit a józanész nem bírna oly szerencsésen megoldani.

Lessétek el mi bántja titkon úgy, mit, tudva, tán megorvosolhatunk.
A kárpit mögül bátran kilessük e találkozást.
Láncra verjük a rettegést. Nagyon szabadlábon jár.

- Kegyelmes úr, hogy van, mióta nem láttam fönségedet? – Köszönöm alássan; Jól!
- Uram, néhány emléke itt maradt. – Nem, nem, nem adtam egyet is soha.
- Fönséges úr, hisz tudja, hogy adott, s hozzá illatnak édes szavakat. – Jaj!
- Vedd vissza, mert illatjok elapadt.
- Nemes szívnek szegény a dús ajándék, itt van, fönséges úr,
itt van.
- Ha! Ha! Ha! Becsületes vagy, Rima! – Uram!

Én meglehetős becsületes vagyok: Mégis oly dolgokkal vádolhatnám magam,
Hogy jobb lett volna, ha anyám világra sem szül.
Igen, büszke vagyok, bosszúálló, nagyravágyó;
Egy intésemre több vétek áll készen, mint amennyi gondolatom van.
Ily fickók, mint én, mit is mászkáljanak ég és föld között.
Cinkos gazemberek vagyunk mindnyájan, egynek se higgy közülünk.
Isten megáldott egy arccal, - cinkos gazemberek –
Lebegtek, tipegtek, selypegtek, - cinkos gazemberek –
Eredj, jól laktam már vele - cinkos gazemberek – az őrjített meg.
Lenni vagy nem lenni? Lenni vagy nem lenni az itt a kérdés.

- Az itt a kérdés. – Gertrúd, ne igyál!
- Jó Hamlet ezt az éjszínt dobd le már.
A dán királyra vesd nyájasb szemed.
Tégy próbát velem mit szóról-szóra elmondom megint.
Én meglehetősen becsületes vagyok,
mégis oly dolgokkal vádolhatnám magam,
De ha a király sóhajt mindig az összes nép nyög arra jajt.
Én is büszke vagyok, bosszúálló, nagyravágyó.
Minő veszély, hogy ez ember szabad, de szigorú törvényt nem láthatunk rá,
Mert a zavargó népség kedveli őt, mely nem ésszel csak szemmel szeret.
- Éljen a király! A király!

Minő veszély, hogy ez ember szabad,
e nagy szabadság folyvást fenyeget.
E hon határa nem tűr ily kockáztatást,
szigorú törvényt nem láthatunk rá.
El, el Angliába véle! El, el Angliába véle! El, el Angliába véle!
El, el Angliába véle! El, el Angliába véle! El, el Angliába véle!
El, el Angliába véle! El, el Angliába véle!

Úgy legyen, én is azon vagyok, őrizve járjanak őrült nagyok.
 
Hozzászólás írásához kérjük jelentkezz be!

Zeneszöveg hozzászólások

Te vagy a kiválasztott!
Te

Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!

© 2019 - Zeneszöveg.hu Kft. - Minden jog fenntartva.
// //
Kedves Látogatónk!

A Zeneszöveg.hu oldal teljes értékű használatához minimum Internet Explorer 8 vagy Google Chrome v8.0, illetve Mozilla Firefox 4.0 böngésző ajánlott. Az alábbi linkeken elérhetők a legfrissebb változatok.

Amennyiben korlátozott lehetőségekkel folytatni kívánod a böngészést oldalainkon, kattints a TOVÁBB gombra.

Tovább
//