A Nap, mint egy égi jel
kérlek ne fordulj el
a fénytől
mely az arcodra hull

Maradj most csendes
egészen mozdulatlan
így vagy a legszebb

Ne félj, ne félj a sötétben
a napfény már úgysem érhet el
a lelked sötétje, az élet vize
ha kő hull bele
az mindent felkavar

A fényhez láncolt árnyék
fekete és kék
fölfelé, majd lefelé
az álmok szőnyegén
ahogy változol lassan minden nap
valaki, ha kell, mindig megvigasztal

Fehéret cserélsz vesztes feketére
gyalogért áldozol győztes vezért
ha nem figyelsz eléggé
a játszma bizony hamar véget ér