Ska Hecc - Reggeli libabõr

Borgőzös volt az éjjel, a mámor megtalált,
Mint egy jó gőzös fújtattam kéjjel, tőlem az álom messze járt.
De rémképek, árnyak gyülekeztek körém,
Kár, hogy nem láttam őket, mert mélyen aludtam én.

Közvetlen előttem állt egy lány, fogta szívében a tőrt,
De nem láttam őt, így hiába volt arca meggyötört.
Volt ott egy akasztott ember, mindjárt fél kettő után,
Sajnos nem láttam őt sem, el is ballagott sután.

Szellemesen telt az éj, tombolt a rémekben a vágy:
Ijesztgetni az volna kéj, de én csak aludtam tovább.

És nem láttam azt sem, hogy egy öngyilkos előttem szökellt,
Pedig jól végezte dolgát, megtett mindent, ami tőle telt.
Jött egy fejetlen lovas, döngött a házban a vágta,
És jött utána az is, aki a fejét levágta

Én csak aludtam mélyen, arcomban ragyogott a félhold,
Ilyen szépen áthorkolt éjjelem már nagyon rég volt.
Olyan frissen ébredtem reggel, hogy még kávé sem kellett,
De rögtön szemet szúrt, hogy két papucsom nem volt egymás mellett!

Már is vágtázott a szívem, hátamon lucskos lett az ingem,
Rémes éjjel, telihold, köröttem ugrált a sok holt!