Tessék - Lebegés

(verze 1)

Kiborul a bili
Mer’ nem szabad a dili-
ház oldalában ordibálni

Szerettelek, igen
De vége van, ez ilyen
És megtanultam kontrollálni

Röhejes, én tudom,
csak nem lehet, hogy agyon-
nyomjon minden lázas álom

Sodor a víz vala-
merre, azért para
De a szalmaszálat megtalálom



(átkötő)

Kék
Minden kék
A vízből szép…
Az égben még sosem jártam



(verze 2)

Hanyatt fekszem megint
Élvezem, hogy bein-
dult az esti fodrozódás

Beütöm a fejem
Egy kő lehet az, igen
Meghozta az erős sodrás


Úszom a vízen
Dobog a szívem
Dobogjon, nem is bánom

Levelek, milyen
szépek, Hitem
Elvesztem és megtalálom


Pirosak a falak
Végül ennyi marad
Elborít egy furcsa kérdés

Gomolyog a zavar
Felébredni akar-
tam, de nem megy, durva érzés


(átkötő)

(instru.)


(ref. 1)

Kossuth Lajos nem üzent semmit
Nincs már csata – talán ennyit
Leszarja, mert csak pofázunk
Éjjel – nappal
Ha még egyszer ezt üzeni,
Menni kell!



(ref. 2)

Kossuth Lajos egy téren állva
Mutat csak a városházra
Giling-galang, szól a harang
Éjjel – nappal
Fején eddig galamb ült,
De elrepült!