Kreedance - Elrepült ez a nyár

Állok a Duna parton csendben, könnyet csal szemembe a szél.
Azt amit irántad éreztem, elsöpri lassan majd a tél.
Azt, amit vártam te nem értetted meg,
szemedbe nézek, és szomorú leszek.

Hiába adtam boldogságot, hiába lángolt a szívem.
Úgy romboltad szét a világot, hogy nem maradt már semmi sem.
Itthagytál árván elmúlt a szerelem,
és most a parton, emléked keresem.

Refrén:
Elrepült ez a nyár, lassacskán meggyógyul a szívem,
és bánatomat elfelejthetem, így lesz jó, kedvesem.
S hogyha majd itt az ősz a poros úton vígan ballagok,
És mosolyognak rám az asszonyok s én megint vidám vagyok.

Emlékszel még az elmúlt nyárra? Kezembe fogtam a kezed.
Úgy remegtem akár a nyárfa és elsuttogtam a neved.
Hová lett mindez, hol a régi szerelem,
nem látsz már többé, merre járhatsz kedvesem?

Refrén:
Elrepült ez a nyár, lassacskán meggyógyul a szívem,
és bánatomat elfelejthetem, így lesz jó, kedvesem.
S hogyha majd itt az ősz a poros úton vígan ballagok,
És mosolyognak rám az asszonyok s én megint vidám vagyok.

Hogyha majd itt az ősz a poros úton vígan ballagok,
És mosolyognak rám az asszonyok s én megint vidám vagyok.

Refrén:
Elrepült ez a nyár, lassacskán meggyógyul a szívem,
és bánatomat elfelejthetem, így lesz jó, kedvesem.
S hogyha majd itt az ősz a poros úton vígan ballagok,
És mosolyognak rám az asszonyok s én megint vidám vagyok.