Nagyon olyan What will be,
Nem érdekel sem az akármi.
Se a lételem, se a normatív,
Életem, ami jó ha bír.
Egy házzal, ahol én lakom,
Egy ablakkal, és ha kinyitom.
A szájamat biztos megiszom,
Hogy jó legyen egy kis darabon,
Az én egem át, ahova feldobom.
Ha mindig a kedvenc csillagom ma
Pont a napom és ha akarom
már reggel van, lekapcsolhatom.
És ha kedvem van, majd azt mondom, hogy minden áron.
És ha kedvem van, majd azt mondom, hogy megtalálom.
És ha kedvem van, majd elmegyek oda, ahol ti is vagytok.
A világ összes ablakába bekopogok: Helósziasztok.
Én, ha már megmozdultam én, ha már megindultam és
ha már összehoztak, hogy lépjek egyet, egy még nagyobbat.
Én, ha már megmozdultam és ha már megindultam, nekem lóg a hajnal,
Legalább egy újabb nappal.

Van egy most, van egy majd, van egy akarom, és van hajt,
Van egy én, és van egy mi, van körülöttem akármi.
Én elhiszem már, mert már tudom,
Hogy az életemet csakis, csakis szabadon.
Élni jó, élni még, legyen ez sokáig elég.
És ha kedvem van, majd azt mondom, hogy megtalálom,
És ha kedvem van, majd azt mondom, hogy minden áron.
És ha kedvem van, majd elmegyek oda, ahol ti is vagytok.
A világ összes ablakába bekopogok: Helósziasztok.
Én, ha már megmozdultam és, ha már megindultam és
ha már összehoztak, hogy lépjek egyet, egy még nagyobbat.
Én, ha már megmozdultam és ha már megindultam, nekem lóg a hajnal,
Legalább egy újabb nappal.
Én, ha már megmozdultam én, ha már megindultam én
ha már összehoztak, hogy lépjek egyet, egy még nagyobbat.
Én, ha már megmozdultam én, ha már megindultam, nekem lóg a hajnal,
Legalább egy újabb nappal.