Kowalsky meg a Vega - Szentimentális Bérgyilkos

Hajnal van már lassan indulnom kell,
De tudod nem is nagyon bírtam aludni.
Szememben ég a fény a felkelő nap,
Meg az a tegnap esti füst is edzi.
A bárban ahol láttak két hete,
Azt mondták tovább mentél keletre.
Bár itt már nem tudják a neved
Én bármit arra teszek,
Hogy az nevet a végén aki melletted nevet.
Reggel van már bőven 11 múlt
és ez az országút is mint a többi.
Mögöttem annyi város, százezer arc,
csak épp a Tied nem tudom feledni.
Sebzett szívem mint a svéd acél,
de mégis vérzik és így annyit ér,
mint a tűzbe mártott fém
Ami olvad mint a krém
És én csak arra emlékszem már
amit velem tettél.

Refrén:
Követlek mindig bárhova mész,
Csak halvány emlék már a józan ész.
Követ a célkeresztem, amíg egyszer bele nem érsz.
Nem rejthet semmi el sehova.

Követlek mindig bárhova mész,
Csak halvány emlék már a józan ész.
Követ a célkeresztem, amíg egyszer bele nem érsz.

Este van már régen fenn van a hold,
És persze most sem tudok másra gondolni.
Kereslek, üldözöm a nyomod,
És engem ebből senki nem fog már kihúzni.
Szerelmem kissé vad de mégsem árt,
Chicago hozzám képest mennyország.
De én még ismerem a neved,
És bármit arra teszek,
Az nevet a végén aki mellettem nevet.

Refrén: 4x
Követlek mindig bárhova mész
Csak halvány emlék már a józan ész.
Követ a célkeresztem, amíg egyszer bele nem érsz.
Nem rejthet semmi el sehova.