Magna Hungaria - Pusztába kiáltok!

Csórónak születtem, tán az is maradok,
és hogyha végeztem, majd csórón meghalok.
Rossz korban, rossz helyen érkeztem hívatlan,
egy hideg éjjelen, pedig nem akartam.
Balsorsom itt hagyott, a jegyem ideszól.
Nincs jobb, hát itt vagyok. Küzdök, mert így van jól.

E mocskos világot meg már nem válthatom,
de e sok gazságot szótlan nem hagyhatom.
Pusztába kiáltok, már nem érti senki.
Pusztába kiáltok, mást nem tudok tenni.

Miért kell a gonosznak most mindent ellepni,
s miért kell az igaznak itt annyit szenvedi?
Miért szép a gyilkos vértől mocskos keze,
s miért épp az kárhoz, akit megölt vele?
Miért kell az életet csírájában ölni,
s gyermek álmok helyett szemfedőket szőni?

E mocskos világot meg már nem válthatom,
de e sok gazságot szótlan nem hagyhatom.
Pusztába kiáltok, már nem érti senki.
Pusztába kiáltok, mást nem tudok tenni.

Gyermekzsivaj helyett halálhörgést hallok.
Rosszabb már nem lehet, de rosszabbtól tartok.
Rossz korban születtem, ítélet hajnalán.
Keselyűk felettem, jól tudom mi vár rám.

Őstudásunk lángja kialszik az éjben.
A gonosz haragja tombol a sötétben.
Maradnom kell mégis, a jegyem ide szól.
Ha ellenünk az ég is, küzdök, mert így van jól.

E mocskos világot meg már nem válthatom,
De e sok gazságot szótlan nem hagyhatom.
Pusztába kiáltok, már nem érti senki.
Pusztába kiáltok, mást nem tudok tenni.