Marót Viki és a Nova Kultúr Zenekar - Pardon főnök úr

Pardon, Pardon, bocsánat főnök úr,
Hogy élek, hogy éget, oly olthatatlanul.
És hogyha itt áll, és diktál,
én ébren álmodok pardon.

Egy paksaméta vár az asztalon,
Sok akta, nagy papír halom.
S benne feltűnik sok furcsa szó,
Mely számomra oly untató.

Na hipp, na hopp,
Kidobom a sok papírt.
Mit annyi fő,
És alminiszter írt.

Óhhh.

Pardon, Pardon, bocsánat főnök úr,
Hogy élek, hogy éget, oly olthatatlanul.
És hogyha itt áll, és diktál,
én ébren álmodok pardon.

Kávét főzök én, az oly finom,
Óh, édes, és erős bizony.
A főnökúr azt mondta, jaj szívem,
Nem alszok el ettől sosem.

Na jó, Na jó, ma szófogadó leszek,
A kávéjába altatót teszek.

Óhhh.

Pardon, Pardon, bocsánat főnök úr,
Hogy élek, hogy éget, oly olthatatlanul.
És hogyha itt áll, és diktál,
én ébren álmodok pardon.

Rajtam Perry Leen, új szoknya van,
Megbámulják azt oly sokan.
A blúzom is egy klassz, friss modell,
A főnök úrnak mégse kell.

Majd észre vesz, és bikinim oly szerény,
Ha ajtajáig toppanok be én.

Óhhh.

Pardon, Pardon, bocsánat főnök úr,
Hogy élek, hogy éget, oly olthatatlanul.
És hogyha itt áll, és diktál,
Én ébren álmodok pardon.

A főnök úr szerint, az kincset ér,
Ha egy titkárnő nem sokat beszél.
Hát rendben van, nem szólok,
Annyi baj, de néma mégsem lettem mint a hal.

A főnök úr elájul azt hiszem, mert
Így szólít az értekezleten:

Páráppáppárárá, Párárá, Párárárárá,
Párárá, Párárá, Párárárárárá, Párárárárá:

Csak ennyit akartam mondani.