Koncz Zsuzsa - Mindig volt , mindig lesz-Demjén Ferenccel

Énekeltünk egy szebb holnapért,
Néha széllel szemben is jártunk
A remény csak álmunkban élt,
A világból nem sok, mit láttunk.

Énekeltünk, s váratlanul,
Mégis kinyílt a sárga rózsa
És mi boldogok voltunk , és nem hittük még
Hogy az első villamos már elindult felénk.

Szabadság vándoraként
Eljutsz a sajtnak vélt Holdra.
Szél hozott és szél is visz el,
Vele messzebb juthattam volna.

Mert az emlékek könyvében nem találsz sort,
Amiről ne tudnánk az életünk volt.

Ouóóó a jövő számíthat ránk.
Ouóóó mi is számítunk rá.

Mindig volt, mindig lesz,
Dal, hogyha lázad a lélek,
A hangok úgyis elérnek egyszer még.

Egyszer csak a Földünkre szállt
A kisherceg, egy távoli Holdról.
Néha én is elszállok tán,
De visszatérek , mint eltévedt vándor.

Mikor gyermekek voltunk,
S csak fújtuk a dalt.
Mi a szót kerestük, s nem csak a bajt.


Ouóóó a jövő számíthat ránk.
Ouóóó mi is számítunk rá.


Mindig volt, mindig lesz,
Dal, hogyha lázad a lélek,
A hangok úgyis elérnek egyszer még.

Mindig volt, mindig lesz,
Dal, hogyha lázad a lélek,
Álmaink réfbe is érnek egyszer még.