Eradication - Ketrec kzr. Noryka

El kell mondjam mi bánt, hogy mit látok egyéb iránt,
Bár szemem tükrét egyre több helyen tarkítja törött szilánk.
Számtalan hibák közt hiába szólnak imák,
A gonoszság szilárd, a jó érzés ellenben silány,
Ilyen világban élünk. A béke helyett terrorról beszélünk,
Kiszolgáltatottan éljük palackbazárt énünk.
Hol van az éden amely fénylik és nem sötét verem?
Ahol a fák alatt minden kérdésre válasz terem.
Szeretnék többet látni, földünktől messze szállni,
Szárnyakat növesztve hófehér felhők között járni,
Ám a valóság 100-as szöggel úgy talajhoz szögez,
Moccanni sem bírok, mert a gyengébb pólus el nem ereszt.
Hátán a kereszt, mit hord a lelki szenvedés,
Az élet abszulút nem mesés mégsincs ellenvetés.
Így marad minden, papírra vetett tény,
Hogy mit jelent e szabadság ha rád gondolok én.

Refrén

Egy börtön ablakában soha nem süt be a nap,
Az évek tova szállnak, mint egy múló pillanat.

Drogokkal és szesszel él sok arc, hogy bánatát elássa,
Hogy szürkeségbe borult életét színesnek lássa.
Van ki nem vágja, és van ki szimplán gyáva,
A félelem nagyúr a gyengeség éjszakájában yo.
Világunk vastag rácsokkal a fényt ketrecbe zárja,
A boldog percek sugarát testével sokszor elálja,
Mint egy madár, kinek elkorcsosúlt szárnya,
Mert évek óta bezártságban él egy kalitkába, áá.
Szabadnak lenni jó, bár nemsok ember érzi ezt,
A presztízs kalitkájában kevés nyer, annál több ki veszt.
Száll a dallam és a szavak közt a szenvedély,
Te választasz és döntesz egyben mindez neked mennyit ér?
Az évek elperegnek, és közben felnevelnek,
Gondjaink arcunkra ülve a szemünk tükréből felelnek.
Esélyt azok kapnak, kik sorsukért harcra kelnek,
Ám kik csodát várnak haláluk napjáig térdepelnek.

Refrén

Egy börtön ablakában soha nem süt be a nap,
Az évek tova szállnak, mint egy múló pillanat.