SzóSzólók - Hidd el

/Muki/

talán nem is az lennék akire először gondolsz
de olyan vagyok amilyennek szeretnél látni
én is azt érzem napról napra mit nem kéne
még álmomban sem tenném meg hiába várod
szemeimről tükrözödik néha egy grimasz az arcomon
minden fájdalmas titkom egy egy papíron
maszatolva szenved de a gyűlölet meg marad
egy mindent elsöprö vihar megtöri a csendet
még bennem is ismerkedek az uj játszó társaimmal
esténként minden vágyam titkon tetten is
de mikor át karolsz földre hullik az utolsó csepp vérem
én kacsintok és kérem ölj meg gyengéden


Refrén:
az életem egy dalban össze tépett naplóm lapjait
szóból kézhez kaptam míg számoltad a napjait
álmaim vonalának holtvágánya ként egy katarzis
döntsd el hogy jössz-e? én megyek még ha maradsz is

az életem egy dalban össze tépett naplóm lapjait
szóból kézhez kaptam míg számoltad a napjait
álmaim vonalának holtvágánya ként egy katarzis
döntsd el hogy jössz-e? én megyek még ha maradsz is


pár öszínte tekintet boldogít mikre legyintessz
nekem ennyi jutott szürke álmok közt pár gondolat
hidd el nem vágyok másra csak egy lányra pár barátra
kinek hallgathatok szavára nem kérek többet
mikor a füstalkodta felhőkön repülnék el a holtpontig
letisztul látókörömmel tekintenék a távolba a horizontig
ahol a napsugarak csábítása hívogat hátha így felejteni könnyebb
te megszokásból csinálod én komolyan veszem
ez a különbség köztünk hogy te áttversz
én hagyom magamnak ugyan azokat a köröket futom
végén mindig a jól megszokott csapdába esek
de tudom semmi sem hiába míg bírom levegővel
megtestesítem az alanyt de csak a szenvedő féllel barátkozom
már csak napjaim vannak hátra de nem én jövök a halálsoron
saját képzeletem szüleménye minden kósza ábránd
az én angyalom egy csillag és a hold tündöklő tüneménye
mégis reggelig várok rá rendületlen hittel ujabb sorokat vitt el
fantáziámból pár percet még szánok rá mint hű alattvaló
csak hogy érezd az alázatot és az iróniát bennem
mert újjá élettem és sejtem hogy barátságból hármas fúzió
többé nem illuzió

Refrén:2x

hidd el sokáig vártam de nem kaptam megbecsülést
megcsalt lettem ettől nőtt ki mindkét szárnyam
vissza fordulhattam volna inkább a menekülést választottam
érdekeid nézted bennem de én vállat vontam
vesztemre miattad görnyedek itt esténként
hogy a maszatos asztalomon találjak egy szebb élményt
benned mikor már mindenki szenved akkor nyisd ki a lelked
hogy ne magamnak beszéljek hogy esténként
ne könnyes szemmel írjak mikor mgszünnek a korlátok el tünnek a
veszélyek már értem hogy rólad szól minden látomásom
miattad hagyom ott a lelkem az utolsó állomáson
viszonzást nem kívántam de így is boldogít a szeretteim öröme
amit kértem minden imában
ebben találtam magamra ez ad értelmet a kornak
teher a vállamon ha érzem súlyát a sornak
kissé homályos de megtanultam kell egy jel
ami a befásult szeretetet kelti bennem fel
hála a barátaimnak akik bizalommal táplálnak
ők a lelki fedezetem lesznek még jobb napok
mikor nem a siralom járja átt a depresszív házat
ahol a bejáratnál állunk és közösen kopogunk
de nem nyit ajtót senki megtelt a férőhely
a portásnál a kulcs töle kérdezik hogy mért ölt meg?

Refrén:2x