Jam Balaya - Visszasírod

Ketioz:
Miért pont velem? ? Miért pont velem tetted ezt?
Ne távolodj el tőlem! Én nem érdemlem ezt,
Kezem nyújtom neked fogd meg, soha ne ereszd!
Hé! A szerelem, mint egy lufi bébi 1-szer leereszt.
Régen minden szép volt jó, mint egy szivárvány
Azt hittem te leszel az egyetlen királylány,
De tévedtem semmi sem volt véletlen.
Úgy gondoltam, együtt vagyunk szívben és lélekben,
De nem élhetek szégyenben tovább az életben
Hiába kérleltem magamat is átvertem.
Nézz bele a szemembe aszt dobd magad a szemétbe!
Ki az aki megérti, szerinted ez megérte?
Egy végtelen történet, ami folyik, mint a víz.
Miért mindig nekem marad a keserű szájíz?
Hé, elköszönök tőled, remélem lesz utána
10 puszi Bé puszi pá puszi pisz.
Puszi Bé puszi pá puszi pisz
Puszi pé puszi pá puszi pisz

Ref.(Rambo):
Visszasírod még ezt a percet, hogy velem ezt tenni merted.
Más irányba mentél, de megbántad.
Szívem nem fogad be, ezt már elvágtad.
Visszasírod még ezt a percet, ezt a csatát már elvesztetted,
Más irányba mentél, de megbántad. Rájössz te még arra, hogy rosszul csináltad.

Rambo:
Volt egy nap az életemből egy szerény gondolat,
Hogy nem leszek magányos akár egy rágcsáló a föld alatt,
De ennek hamar vége lett, szinte egy pillanat alatt:
a Hold váltotta a Napot és én már nem láttalak.
Olyan szépnek tűnt minden. Mit hittem? Nem tudom,
De az üzeneted óta csak a köreimet futom.
Nem láttam magam körül semmit, mindig csak téged.
A tűz már kialudt, de egy kérdés még éget:
Visszasírod még ezt a percet? De ez engem már, hé, rég meg nem renget.
Veled voltam de most már elengedlek, nem kellesz többé nekem, most már megvetlek.
Ja eldobtam mindent, ami a múltról szól. Nekem már csak a zene
Ami a fülembe hatol, hogyha az eső csak hull és már a Nap is lement.
A barátság az ami mindennél többet jelent,
Az élet érzés, ami másnál többet jelentett:
csak az alap meg a Mic jelenti a szerelmet


Ref.(Rambo):
Visszasírod még ezt a percet, hogy velem ezt tenni merted.
Más irányba mentél, de megbántad.
Szívem nem fogad be, ezt már elvágtad.
Visszasírod még ezt a percet, ezt a csatát már elvesztetted,
Más irányba mentél, de megbántad. Rájössz te még arra, hogy rosszul csináltad.

Marabela:
Jó, a szemed tükrébe apró csepp a tenger.
Ez van délben, este, na meg reggel.
A Nap is felkel, de te még alszol.
Szíved mélyén még szomorú dal szól.
Szakadj el a talajtól! Fogom a kezed,
A lelkedhez szólok, súgom a neved,
Ha megérzed milyen: csak mi ketten
A világnak tetején, lakatlan szigeten.
Isteni intelem, nyugati sóhaj.
Keresem az egyensúlyt az igaz szóval.
Soha nem török fel nem érdekel.
Küldheted a csókokat már nem érnek el.
Nincsen kép, nincsen hely hol megragadna,
Csak egy katlanba zárva emlékeket learatna.
Akarna még többet, de nem talál.
Édes csókod most már az égbe száll...


Ref.(Rambo):
Visszasírod még ezt a percet, hogy velem ezt tenni merted.
Más irányba mentél, de megbántad.
Szívem nem fogad be, ezt már elvágtad.
Visszasírod még ezt a percet, ezt a csatát már elvesztetted,
Más irányba mentél, de megbántad. Rájössz te még arra, hogy rosszul csináltad.