Szikora Róbert - Minek az álom

Megfogadtam gyermekkoromban, hogy sztár leszek, szörnyű gazdag leszek.
Falhoz csapkodott iskolatáskámba mindent teszek, mint egy angyal, olyan leszek.
Világba mentem képzeletben, de csak addig jutottam,
Míg a kerítésléceket hazáig meg nem számoltam.

Minek az álom, melyet elgurulni hagysz,
Kell egy álom, mely éberen tart,
De elérem egyszer, meglátod majd.

Minek az álom, melyet elgurulni hagysz,
Éles nappal csak mindig felriaszt,
Ki a csodákban nem hisz, nem reális az.

Ábrándoztam, hogy mi lenne, ha szállni tudnék, égbe szállhatnék.
Úgy repültem másnap a gyárból, de mint a szél, úgy, mint a szél
Jégcsapokat ropogtattam, fényes síneken szaladtam sokat.
A fantáziád léghajóján dobd ki a zsákokat.

Minek az álom, melyet elgurulni hagysz,
Kell egy álom, mely éberen tart,
Elérem egyszer, meglátod majd.

Minek az álom, melyet elgurulni hagysz,
Éles nappal csak mindig felriaszt,
Ki az álmokban nem hisz, nem reális az.

Minek az álom, melyet elgurulni hagysz,
Kell egy álom, mely éberen tart,
Elérem egyszer, meglátod majd.

Minek az álom, melyet elgurulni hagysz,
Éles nappal csak mindig felriaszt,
Ki az álmokban nem hisz, nem reális az.

Minek az álom, melyet elgurulni hagysz,
Kell egy álom, mely éberen tart,
Elérem egyszer, meglátod majd.