SzóSzólók - Keserédes

/ÁdE/

Nem számít a tekintet, ha együtt néz az álarccal,
nem számít ha sírsz, ha ez számára egy száraz dal
lyukacsos válaszfal, láncol magához,
hogyha segítségért fordulsz, egy álnok tanárhoz
a starttól pár hossz, de meg kell állni fújni
meg kell állni, ha a másikat a cél felé kell húzni
ez van, ez volt, tudjátok ÁdE idióta
mert minden egyes holnapja a tegnap indigója
marad, yo, az élet metrikára épül
mennyi lehet az én tempóm, ha egy mondattól kikész-
ülök vagy állok, egyszer találok, én tudom
csak, kicsit már unom, mindig lekésem a buszom
a saját maratonom futom, hisz a repp a pszichológusom
a pulzusomtól függ, hogyan változik a tónusom
ez gyógyít, vagy torzít, vagy eldeformálhat,
így a tegnaphoz hasonulva, ma is derogálhat.
Hétre hét... nálad száguld a felejtés,
nálam rükvercben, és emiatt oly kesernyés-
en édes, neked fényes, nekem rozsdás
neked mézes, nekem vodkás, neked öröm, nekem szopás
sokszor, téged a természetem sokkol,
nekem a természet az ostor, elegáns bocskor
ez, de retkes az én bőröm,
magamra öltöm, a poharam töltöm,
miért hittem azt, hogy kincskereső kisködmön,
ha minden esőt feltörlöm a belsőmben
pedig ha vizes vagyok, nem látni ha elbőgtem
magam, tüskék mindig lesznek készülj fel
viszont a rózsa is a tüskékből épül fel.