StOk - A színfalak mögött

Egyre hidegebb az utca ahol minden nap kell járnom
Egyre hidegebb telek várnak,magányos éjszakákon
át a messzeségben járok,hol nem találhat meg senki
Hogy érthetnél meg ha nem tudod átlátni a kezdetet
és végzetet,a két kezed az ég felé kell nyújtanod
Ha sietsz még elérheted az utolsó vonatot
Mi kivisz innen és talán még vissza se kell nézned
Hagyj itt nyugodtan,nem is kell kérned
A megbocsátásom,hogy beletörődjek abba
Hogy a saját bűnöm az ami a testemet takarja
És minden nap szoritja torkomat a fájdalom
Mikor szánalom övezett tudtam egyszer átláthatom
A dolgokat,minden szónoklat hiába volt
Hogyha börtönömbe zárva,minden érzésem holt
Minden könnycseppem régen az arcomra száradt
és ha vád ért én mindig kinyitottam a számat
Számot csináltam,csak azt még nem tudtam,hogy kinek
Ha elestem feláltam és nem hátráltam meg senkinek
Fogadd el végre nem változok mert ez vagyok
A tűz mellett ülök,de még igy is megfagyok

Refrén:
A szinfalak mögött zajlik az életem,miért kérdezel
Ha nem érdekel válaszom egy mit sem érő félember
Szavai utoljára a füledig eljutnak
Kikörvonalazódik az árnyakból egy új útnak
A foszlánya,hol nem érdekből szeretnek
Hol a régi emlékek nem húznak vissza és nem kellenek
De itt hagyom a biztosat egy jobbnak reményében
Itt elveszik egy ember saját erényében!

Nem tudom mit várok el az emberektől általában
Ha bárkit hagynak megfulladni a saját bánatában
Ha kell valami csak akkor tudnak szépen nézni
És kérni a jobbat pedig nem győznek félni
Az ismeretlentől ami beburkolja őket
Nem értem a világot és nem értem a nőket
Mit vársz pár szótól örökre együtt
Hazudni bárki tud,még ha a sors küldött
is hozzám,nekem akkor is fáj a szoritásod
Engedd el a kezem végre,nem kell a vakitásod
Ha szeretsz akkor mutasd,hiszen semmi sincsen ingyen
De ha te mondod elhiszem,persze neked mindent
Én vigyázok rád,ha kell én megfogom a kezed
Mindig tudd mi a baj és hogy milyen szándék vezet
Vagy bolyongsz a sötétben vagy keresel egy kiutat
Nem határozmeg senkit az hogy milyen álarcot mutat

Refrén:
A szinfalak mögött zajlik az életem,miért kérdezel
Ha nem érdekel válaszom egy mit sem érő félember
Szavai utoljára a füledig eljutnak
Kikörvonalazódik az árnyakból egy új útnak
A foszlánya,hol nem érdekből szeretnek
Hol a régi emlékek nem húznak vissza és nem kellenek
De itt hagyom a biztosat egy jobbnak reményében
Itt elveszik egy ember saját erényében!

Minden nap a kiutat keresem ebből a világból
Mert nem tanulnak az emberek a szarvashibákból
Felöltenek egy jelmezt és már el is van intézve
Aki nem csatlakozik az rosszul van megitélve
Itt élve megtanultam csak magamra számithatok
Ámithatok bárkit,és rábirhatok dolgokat
De hallgatni arany,és az mindennél többet ér
Anyagiaké a szó itt már nem számit a vér
Semmit nem ér a szavam,mert nem hallja meg senki
Néha befordulok és néha úgy érzem hogy ennyi
De még hallgatják a zeném,még van mondanivalóm
Még szeretnek páran,Még nem érdekel az állam
addig nem fogom be a szám,nem borulok meg előtted
Másokhoz hasonlóan,Már te is ellötted
Az utolsó golyót a tárban,ne nézz vissza
Csakha érdekel a sorsom és a lelkiismereted tiszta.