Hobo Blues Band - Alázatosság, figyelem, nyitottság minden új iránt

Album: nincs kép
Előadó: Hobo Blues Band
Album: Keressük!
Megtekintve: Ma 1, összesen 6590 alkalommal

Beküldő

Indián

Indián

Pontszám: 4 642

Dalszöveg

Igen nagyon fáj, és hiába követsz meg
Belevágtál életembe komputerekkel, az Internettel
Mielőtt bevégeztem dolgomat
Végigmentem volna utamon
Ideért egy Új Világ

Hagytam magam megnyílni sok újnak
Megismertem idegen országokat vallásokat műveket
Nem zavartak mások más szexuális szokásai

Tudtam hogy későn jöttem és inkább a Múlt vagyok
Néha a Jelen de sosem a Jövő ami már itt van
Utolérte és leterítette a kultúrát a zenével együtt
Nem gondoltam arra hogy a szabadság szemetet is hoz
És hogy a mélyből felszínre tör a szenny
Az íróasztalok stúdiók műtermek mélyéről alig került elő
Valami szépséges vagy tiltott titok

Amerikát akartuk, de csak a kukát küldték ide
Mindenki rohant turkálni
Csak álltunk néztük
Ez lenne a szebb a több a szabadabb művészet
Új kor új értéke

Tudom a helyem
Mégis olyan nehéz elviselni és megtalálni a kivezető utat ebből a bűzből
Ezt kellene elfogadnom, megértenem, hogy modern lehessek

Divat lett a kopaszság a katonabakancs
Elég gyakran a kettő együtt
Fiatalok hordják meg kellene találni velük a hangot
Nem olvasnak, nem érdekli őket a múltból semmi
Csak számolni tudnak, de azt nagyon
De mégis lehet valami, ami az övék
Amit én nem értek és ez talán baj

Hiszen még nem is éltek és egyáltalán nem romlottak
Beprogramozták őket, mint egy új gyülekezet tagjait
Csak még nem ismerték fel
Ezt hallgasd, ezt tedd ezt utasítsd el
Erre add a pénzed vagy az apádét

Mindent bilit megtöltenek, amit küldünk nekik
Tudják mi az üzlet, amit velünk kötnek
Hogy kibírjuk egymást és, hogy ők kibírják az életet velünk együtt

Az én hajóm nemsokára végleg kifut
Elhagyja ezt a véres, szaros szárazföldet
A kazánban jajgat a szén, a kürt még nem bőghet

Üszökben születtünk szikrák lettünk
Lángot a világra nem vetettünk
Nem is kellett Istennek hála
Hát belevesztünk az éjszakába

Szárnyas lovakon vágtattunk
Remények bujdosói voltunk
Álmokat kísérgettünk
Zenébe fújtuk a lelkünk

Nem vártuk meg, amíg időnk lejár
Kocsmákba menekültünk olcsó sörök közé
Ideges vigyorunkban még ott van egy kis büszkeség
De gőgnek nyoma sincs
Nem tudjuk elfelejteni a stadionok és színházak tomboló tömegét

Pár éve az egész városon nyomott hagyott az arcom
A repülőtéri úton száz métereként néztem saját szemembe
Nevem ismerősen hangzik az embereknek
Tudják, hogy még vagyok
Bárokban, éttermekben is játszom
Nem adtam fel nem rokkantam és nem haltam bele

Esznek, isznak
Minden csendes lassú bluesnál hallom miről beszélgetnek
Csak a vadság köti le őket és a ritmus
Bömbölő rock and rollok alatt nem hallatszik semmilyen böfögés
Dülöngélve akadozó nyelvvel dalokat kérnek
Nem tudják, hogy részegen nem élvezhető a muzsika

Bele kellene törődni
Belőlük értük élek ebből
De nem megy
Üvöltözök velük, abbahagyom a bluest
Röhejes kuplékat és magyar nótákat kezdek énekelni
És ők boldogok velem éneklik, mint egy himnuszt
A dalt, amely minden kort, rendszert és kultúrát túlél

Akácos út, ha végigmegyek rajtad én
 
Hozzászólás írásához kérjük jelentkezz be!

Zeneszöveg hozzászólások

Te vagy a kiválasztott!
Te

Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!

© 2019 - Zeneszöveg.hu Kft. - Minden jog fenntartva.
// //
Kedves Látogatónk!

A Zeneszöveg.hu oldal teljes értékű használatához minimum Internet Explorer 8 vagy Google Chrome v8.0, illetve Mozilla Firefox 4.0 böngésző ajánlott. Az alábbi linkeken elérhetők a legfrissebb változatok.

Amennyiben korlátozott lehetőségekkel folytatni kívánod a böngészést oldalainkon, kattints a TOVÁBB gombra.

Tovább
//