Hobo Blues Band - Tartózkodj a tömegtől

Album: nincs kép
Előadó: Hobo Blues Band
Album: Keressük!
Megtekintve: Ma 3, összesen 5311 alkalommal

Beküldő

Indián

Indián

Pontszám: 4 642

Dalszöveg

A csavargás először csak az otthonról való menekülést jelentette
Nem a kalandot
Ziháló tüdőt villogó tekintetet
A félelem és a lélegzetnyi szabadság keverékét
Pillanatnyi, de megragadható örömöt

Majd akkor kesergek, ha vissza kell mennem
Tudtam, hogy értem jönnek, és aztán jön a büntetés
Mégis megérte

Idegen család asztalánál vacsorázni
Imákat hallgatni, és régi festmények alatt ábrándozni
A Múltról és a Jövőről

Szökés és menekülés
Aztán jön a büntetés

Nándi nagymamája meleg téglát rakott az ágyunkba
Ahol lábtól aludtunk egymás mellett
Reggel vékonyra szelt zsíros kenyér, forró teával
Kuporogni az aprócska sámlin
Mosolyogva hallgatni az Anyóka áldását
És várni a rettenetes csengőszóra
Nálunk mindig van helyed fiacskám
Az előszoba kopottas faláról négy évszázad bámul lefelé
Komoran az ítéletére váró kisfiúra

Szökés és menekülés
Aztán jön a büntetés

Az iskola előtti sarkon föltenni az úttörőnyakkendőt
Megköpdösni és a nadrág szárába törölni a cipő orrát
A Tudás Háza helyett belépni a Rend Börtönébe
Ráülni az elsősök között a futószalagra
Majd nyolcadik végén, hazugságok vécépapírjába csomagoltan
Lepottyanni és eltűnni a társadalomban

A felnőttek és a tanárok azt mondták nincs Isten
A srácok sem látták a templomban
Állítólag még nem látta senki
Nem halt meg sosem volt
A papok találták ki, hogy uralkodhassanak a népen de megjárták
Szögezte le Beregfalussy tanár elvtárs az osztályfőnök
Meg hogy szoknyában járhassanak tettem hozzá

A Nép lenne az Isten
A Népben kellene hinnem
Mi az a Nép
Ki az a Nép

Hogy állok majd eléjük, amikor kiderül, milyen vagyok
Sem róluk sem magamról sem tudtam sokat
Csak a focimeccseken voltunk egyenlőek
Lengett a zászló
Sokszor győztünk
Hazafelé minden kocsmába betértek
Hívtak engem is de már akkor sem tudtam velük inni
Nem volt bajuk velem
De tudták kivel állnak szemben
Hiába üvöltöttem tapsoltam énekeltem
A haj a ruha a beszéd a tekintet mindig elárult
A bélyeg ott volt a homlokomon csak én nem tudtam róla

Egyetlenegyszer elvittek egy május elsejei felvonulásra
Csak bámultam, amikor vezényszóra daloltak
Úgy vonultak a hatalmas téren, mint egy győztes sereg
Jelszavakat bömböltek a hangszórók
És a válasz ritmusra pontosan érkezett
A kisebb istenek közül páran együtt meneteltek a néppel
Úgy gondolták így igazán egyek velük
És ezen a délelőttön ők is csak emberek
És valóban a menetelők a stadionok máskor oly félelmetes tömege
Az istenadta Nép
Alázatosan viccelődött velük
Hurráztak tapsoltak neveiket skandálták éljeneztek

A Nép lenne az Isten
A Népben kellene hinnem
Mi az a Nép
Ki az a Nép
Mi az a Nép
Ki az a Nép
Csúnya-e vagy szép
Nem volt hitem nem tartoztam sehová
Őseimet nem kutattam
Nem érdekel, kinek a vére folyik az ereimben
A lélekben hiszek
Senki bűnéért nem vagyok felelős
És miattam se bűnhődjenek gyermekeim

És eljött a nap, amiről annyit álmodtunk
Még hajnal előtt, de a már halott éjszakában
Megálltunk a kaputoknál és egymás szemébe néztünk
Az ég fenséges harangjai nekünk muzsikáltak
Éreztük, hogy most lettünk végre igazán szabadok
A rendőrök rég hazamentek a mozik üresen tátongtak
A költők úgy érezték eljött az ő idejük és beleharaptak a politikába
Azt hitték ez a történelem
Reggel mindenki írni kezdett az újságokat azonban nem vette meg senki
A tévé hiába könyörgött
Mindenki az utcára ment és várta, hogy eljöjjön a szabadság
Megérkezzen hozzánk

És ez az átkozott gyáva város, aki már annyi ártatlant kiadott
Megemberelte magát
A friss zápor legalább a felszínét megtisztította egy kicsit
Együtt mentünk a tüntetésre
Mindegy volt ki fog beszélni csak ugyanazt mondhatta
Egyetlen dolog volt a levegőben, a lelkekben és a szívekben

Ez volt az egyetlen nap
Amikor mindenki egyenlő volt
Akár a csillagok
A Nap és a Hold

Nem tudtuk ki lesz fölül még nem kellett vezér
Nem volt semmi erőszak nem vicsorgott senki
Olyan volt, mint egy séta
Ahol százezer ember szaval, énekel
Ugyanazt érzi, és nem akar bántani senkit
A farkasok már ott lapultak köztünk
Mint a látszat vidám kutyuskái csaholtak mellettünk
Még nem szállt arcomra a bosszú árnyéka
Még nem volt senki hős vagy ellenálló
A vereségek veteránjai messze voltak innen
Senki sem bújt el és senki sem akart első lenni

Büszke voltam, hogy nem mentem el a nehéz idők alatt
Hogy van pár dalom, amihez mocsok nem tapad
Viharban születtem énekelte a sok ember
Ez túlélte ezt a kort és talán túlél engem

Ez volt az egyetlen nap
Amikor mindenki egyenlő volt
Akár a csillagok
A Nap és a Hold
 
Hozzászólás írásához kérjük jelentkezz be!

Zeneszöveg hozzászólások

Te vagy a kiválasztott!
Te

Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!

© 2019 - Zeneszöveg.hu Kft. - Minden jog fenntartva.
// //
Kedves Látogatónk!

A Zeneszöveg.hu oldal teljes értékű használatához minimum Internet Explorer 8 vagy Google Chrome v8.0, illetve Mozilla Firefox 4.0 böngésző ajánlott. Az alábbi linkeken elérhetők a legfrissebb változatok.

Amennyiben korlátozott lehetőségekkel folytatni kívánod a böngészést oldalainkon, kattints a TOVÁBB gombra.

Tovább
//