Minden éjszakából vezetnek ki zarándokutak.
Minden ember arra képes amit magának felmutat.
Meg kell jelölnöd majd egyszer, demarkációs pontokat.
Ütve fúrnod kell majd mélyre magadba, hogy megmaradj.
Ne kövesd a sorsodat.
Meg kell állnod és hetedszer.
Ne kövesd a sorsodat.

Te vagy az én bogaram,
én a Te zsiráfod,
Te gyűjtöd a magokat
és én mindig vadászok.
Te gyújtod meg a tüzet,
én hozom a fákat,
Te fekszel le előbb,
aztán én megyek utánad.
Közértben is tetszel,
és ahogy a sort kivárod,
de a legjobban tetszik, hogy
velem van tele az álmod,
hiába is próbálom, már
nem fogom megbánni,
Téged kell az életem
legvégén is majd látni.
Neked kell az alkohol,
nekem kell a spangli.
Én lógok a levegőben,
Te mondod, hogy tarts ki!
Én vagyok az aranyos,
Te vagy aki csillogsz,
Nélküled nem fényes semmi,
Te vagy az a cinkos.
S minden éjszakából
vezetnek ki zarándok utak,
minden ember arra képes
amit magának felmutat,
de meg kell jelölnöd majd
egyszer demarkációs pontokat
és ütve fúrnod kell majd
mélyre magadba hogy megmaradj,
de ne kövesd a sorsodat
meg kell állnod és hetedszer
ne kövesd a sorsodat.