Tavaszébredés (musical) - A könny úgy bánt / Zord tél

Moritz:
Bár lennék pillangó, ki messze száll
Ki nem itt lenn bolyong, hanem a légben jár
S talán így elvész minden, minden rossz mi ért
Csak siklanék a víz felett, hol királykék az ég

Vagy lennék ide–oda bújó nyári szél,
Ki átfúj mindenen, s vár rá a végtelen
S a számban már a sok porszem íze nem is zavar
Nincs szégyen, hiszen messze száll
de tudod...

A sok könny úgy bánt
Ezt én így nem akarom,
A bánat nem kell tovább
Nyűg csak az én nyakamon
A sok könny úgy bánt
Én tettem mit kell,
És ha visszanézek, hát a dac fog el
De sok könny hullott miattam
De mennyi könny, most föladtam


Ilse:
Zord tél távozz, ébredj már tavasz
Síros most a szél
Utcatáblát dúl fel, megszédít sorsokat
Mint egy szakadt könyv lapjait, nyár és tavasz
Bár tudd, ha jön az ősz, vár egy dermesztő, esőt hozó szél
Mely szívedig elér
S a téli szél, ha rád talál, csak érted sír a fagyhalál

Zord tél távozz, ébredj már tavasz
Kínról szól a szél
Megsebez és úgy félsz, nincs itt csak panasz
S jön egy veszélyes zivatar, nyár és tavasz


Moritz:
Bár lennék tiszta ruhát szárító kötél
A szél ha megtép, vidáman hintáznék
Estig szárítom őket, boldogság mikor kész,
Szeret a holdsugár
De tudod...


Egyszerre éneklik a kettőt (Ilse, Moritz):
Zord tél távozz, ébredj már tavasz
Sok könny úgy bánt

Elfut most a szél
Én ezt nem akarom

Háztetőket rombol
A bánat nem kell tovább

És itt nincs vigasz
Nyűg ez az én nyakamon

Zord tél távozz, ébredj már tavasz
A sok könny úgy bánt

Pusztít most a szél
Én tettem mit kell

Családokat dúlt szét
És ha visszanézek, hát a dac fog el

És itt nincs vigasz
De sok könny hullott miattam

Egyszer kitisztul az ég, nyár és tavasz
De mennyi könny, most föladtam