Anna & the Barbies - Nyuszika

Egy napon, mikor Nyuszikának,
semmi jobb dolga nem akadt,
elindult a nagyvilágba,
hogy tanuljon valami fontosat.
Találkozott is az oroszlánnal,
és azt mondta neki:
„Figyu, tényleg te vagy
az állatok királya?

Mert király a kéród,
a séród meg hibátlan!
Apátlan, anyátlan
imába foglalja nevedet,
te meg csak neveted,
ha ellen tör ellened,
egy csapásra lenyeled!
Hatalom hegyek,
legyek a húson,
túl a húszon,
tanakszol:
Egyek-e még,
hogy legyek-e még
fenségesebb?
Mert béke,
az nincs már,
és üres a kincstár,
de a jövő,
az sirály!
Hisz tutira megyünk
a tutiba,
mert Elvisz a király!
Vagy nem visz el?
Király, király!
Te elviszel?”

Hé, hé! Te veled mi van? Mi van?
Ugrálsz itt előttem, az agyam kivan!
Okos voltál? Kokszoltál, bokszoltál, beszóltál?
Te! Én lenyomlak, leverlek, müzlibe keverlek,
észre sem veszed, egy falatra lenyellek!

Nemsokára találkozott a Gorillával:
„Hű, apám, mekkora egy állat!

Csak áll ott, meg áll,
meg mögötte áll még ott
sok kisebb állat.
Párat menni hagy,
párat megvárat,
magára várat,
több mázsányi színe-húsa
harántcsíkolt izom.
Félve nézem,
mozizom, megigézve,
hogy áll a zebrán elidőzve.
Szólok, bár a Zebrán már nem segít,
(és többen is látták,
hogy a páviánnak szétrúgta a seggét)
hogy lassan lépni kéne,
míg a lámpa zöldet mutat,
én a világért sem sürgetném,
mert igen jól mutat,
és biztos, hogy nem készakarva,
de ez a majom elállja az utat!”

Hé, hé! Te veled mi van? Mi van?
Ugrálsz itt előttem, az agyam kivan!
Okos voltál? Kokszoltál, bokszoltál, beszóltál?
Te! Én lenyomlak, leverlek, müzlibe keverlek,
észre sem veszed, egy falatra lenyellek!

Nem messze onnét,
egy fán ücsörgött a bölcs bagoly,
és azt kérdezte tőle:
„De komoly, igazi bölcs bagoly!
Hű, a bácsi mitől ilyen nagyfejű?”

„Magolj fiam, magolj,
míg kövér pondrót nem ehetsz!
Tudod, aggyal, naggyal,
bármit megvehetsz.
Megvehetsz egeret, kis pisiset,
nézni, hogy remeg…
Kerek világ ez fiam,
kerek, oly kerek,
én már gondolni is csak
laposat merek.
Mert ma én eszek,
holnap engem esznek,
hiába is állsz meg,
a világ megy helyetted.
Csak addig vagy látható,
míg a nap kisüt feletted.
Na, azzal a nyúlfarknyi agyaddal,
bevetted?”

Hé, hé! Te veled mi van? Mi van?
Ugrálsz itt előttem, az agyam kivan!
Okos voltál? Kokszoltál, bokszoltál, beszóltál?
Te! Én lenyomlak, leverlek, müzlibe keverlek,
észre sem veszed, egy falatra lenyellek!

Lőn nagy zűrzavar,
szólott az Úr: „Ácsi!
Szálljatok magatokba,
mer’ mérges lesz a bácsi!

Hat napig teremtgettem,
de remélni sem mertem,
hogy ilyen szép nagyra nő
az én kis állatkertem.
Talán gyárilag is
hibás volt a muníció,
hogy ily visszásan sült el
az evolúció?
Na jó! Diktálni fogok,
ti meg véssétek a kőbe:
stressz esetén felebarátod
ne verd agyba-főbe!
Bagoly, fejezd be a papolást,
mer’ bármennyire fura,
az a nagy király,
aki a maga ura!
Mer’ gazdag a purdé,
bár csak a szíve tiszta,
és erős, aki sallert kap,
de mégse üt vissza.

Nyuszika, te meg a nagy arcodból
vegyél kicsit vissza!”
„Te figyu,
én néha nem értem az Öreget,
meg ezt a folytonos leb’szást,
de még mindig jobb, hogy Ő jött el
s nem küldte ránk a kaszást.”

Hé, hé! Te veled mi van? Mi van?
Ugrálsz itt előttem, az agyam kivan!
Okos voltál? Kokszoltál, bokszoltál, beszóltál?
Te! Én lenyomlak, leverlek, müzlibe keverlek,
észre sem veszed, egy falatra lenyellek!