Én - én vagyok az egyetlen,
Akivel, ha beszéltem,
Mindig őszinte volt.
És reggel, ha megláttam a tükörben,
Ott volt, ha akartam, ha nem,
Szembe jött az életem.

Él, az az árnyék, hogy ha nem is nézel rá
Veled él, mindig, nélküle soha nem léphetsz tovább
(Nem is léphetsz rajta át
Sosem léphetsz át)

ref:
Sok győzelem és sok kudarc,
Amivel, ha van erőd, mégis
Tovább léphetsz, tovább élhetsz majd.
Ez elég, talán elég.

Nehéz, hisz minden bizonytalan,
És velem együtt oly sokan keressük, hol a kiút?!
Nézd, álmodni sem merünk már!
Valaki elől futottál,
A szíved vadul kalapál.

Él, az az árnyék, hogy ha nem is nézel rá
Veled él, mindig, nélküle soha nem léphetsz tovább
(Nem is léphetsz rajta át
Sosem léphetsz át)

ref:
Sok győzelem és sok kudarc,
Amivel, ha van erőd, mégis
Tovább léphetsz, tovább élhetsz majd.

Körberajzolt árnyékképem
Szomorúan néz rám a falról.
Együtt megyünk végig az úton majd.

(Nem is léphetsz rajta át
Sosem léphetsz át)

ref.
Sok győzelem és sok kudarc,
Amivel, ha van erőd, mégis
Tovább léphetsz, tovább élhetsz majd.
Körberajzolt árnyékképem
Szomorúan néz rám a falról.
Együtt megyünk végig az úton majd.

Körberajzolt árnyékképem
Szomorúan néz rám a falról.
Együtt megyünk végig az úton majd
Talán? Ez elég talán?