Kortársak - A harmadik nem

Emlékszel még arra,
Mikor először mondtad: nem?
Éjszaka volt, az üres buszon ültünk egymás mellett.
Csak annyit mondtam: Várj! Ez a pokolba tartó járat.
Rövid csókokat hagytál
És hosszú, hosszú vágyat.

Aztán halkan dúdolni kezdtem a csillagok felé
S valami ősi, ősi éneket kavart a füledbe a szél
Emlékszel még, ez volt az első nem,
Túlélted te is és én is túléltem.

Te vagy a láncom,
Te vagy a lázam,
Te vagy a kút az ürességben magamat látom.

A második nemnél, drágám,
Kicsit komolyabb volt a helyzet,
Fájt és az arcom öregedni kezdett,
Félni kezdtél,
Valami olyat láttál,
Pedig szelídebb voltam még
Egy gyermek haragjánál.

Angyali mosoly, ördögi hús,
Végre megvolt a szívedhez a kulcs,
Mint egy kém a barikád túloldalán,
Boldog voltam és te is az voltál.

Te vagy a láncom,
Te vagy a lázam,
Te vagy a kút az ürességben magamat látom.

A harmadik nem olyan lesz‚
Mint az első volt,
De hiába‚ a hangom szelídebben szól
Csak annyit mondok: Várj! Ez a pokolba tartó járat.
Rövid csókokat hagyok és hosszú, hosszú vágyat...

Aztán halkan dúdolni kezdek a csillagok felé
S valami ősi, ősi éneket kavar a füledbe a szél
A harmadik nem után a többi néma csend.
Túléled te is és én is túlélem, vagy nem.

Te vagy a láncom,
Te vagy a lázam,
Te vagy a kút az ürességben magamat látom.

Te vagy a láncom,
Te vagy a lázam,
Te vagy a kút..

Te vagy az utolsó menedék.