Suhanjon lágyan, törjön keményen,
Röpüljön ki minden az utcára.
Jó lesz, ha cédulát akaszt most
Mindenki a saját cuccára.
A mérlegelők az utca végén állnak,
Esőkabátban képzelem el őket,
Mert most ősz van és ez olyan évszak,
Hogy minden más évszaknál esősebb.

Mi esernyőbe kapaszkodva szállunk,
A holmik meg még fölöttünk lebegnek.
Olyan béna bolygó vagy te is,
Hogy eldobtad, de el sosem engedted,
Azért vagy te a saját szavaidnak
Strébere, spionja, hazugja, árulása,
Magadnak ismételed folyton,
Mégis mást ítélsz örök hallgatásra.