Davies Korner - Hol voltál

Fiú:
Hajdani illatos rózsák, nem maradt más, csak tövis
Ne hidd, hogy csak hallottam róla, ott voltam, láttam is.
Elkésett, tépett boríték, címzettet rég nem talál,
Hol régen csókokban hittem, helyén most betonfal áll.
Pirospozsgás arcokat látok, nem, ez megint csak képzelet.
Nincs itt se hajtincs, se szempár, mi elmúlt, hát vége lett.

Mondd, hol voltál te akkor,
Mikor hívott minket az aggkor?
Mondd, mért egyedül éltem,
Mondd, én akkor sem értem.
mondd, Mért hagytál itt engem,
Mért nem hagytál szeretnem,
Mondd mért hitted, hogy a végén
Megbocsátok még én?

Emlékszem az apai szóra, emlékszem a szíjütésre,
Emlékszem minden csókodra, emlékszem az érintésedre.
Emlékszem, mikor elhúztad arcod, és eltűntél az éjszakában,
Azt mondtad, visszajössz egyszer, és én vártalak, hiába.

Mondd, hol voltál te akkor,
Mikor hívott minket az aggkor?
Mondd, mért egyedül éltem,
Mondd, én akkor sem értem.
mondd, Mért hagytál itt engem,
Mért nem hagytál szeretnem,
Mondd mért hitted, hogy a végén
Megbocsátok még én?

Lány:
Hidd el, nem voltál egyedül,
Hidd el, nem szóltál egyedül.
Mert visszhang voltam én,
Ki kihalt völgyben elkísér.
Hidd el, nem voltál egyedül,
Hidd el, nem szóltál egyedül.
Mert visszhang voltam én,
Ki kihalt völgyben elkísér.
Fiú, Lány:
Mondd, hol voltál te akkor,
Hidd el, nem voltál egyedül,
Mikor hívott minket az aggkor?
Hidd el, nem szóltál egyedül.
Mondd, mért egyedül éltem,
Mert visszhang voltam én,
Mondd, én akkor sem értem.
Ki kihalt völgyben elkísér.
mondd, Mért hagytál itt engem,
Hidd el, nem voltál egyedül,
Mért nem hagytál szeretnem,
Hidd el, nem szóltál egyedül.
Mondd mért hitted, hogy a végén
Mert visszhang voltam én,
Megbocsátok még én?
Ki kihalt völgyben elkísér.