Fedélzet - Teázó dal

Figyelj!

Hát figyelj, nincs időd észre venni magad
Valaki mindig van aki félresimítja hajad
Úgy táncolsz, hogy közben szemed másra gondol
Könnyű lépteiddel lassan összetaposol
Minden álmot, amit kitaláltam rólad
Ügyes kezek rántják ki a világot alólad!

Az illatod szeretem majd, ha csalódok az arcodban
A lábfejed vonalát, ha nem hiszek a mosolyodban
És hagyom, hogy beszélj, de okosabban

Hát menj csak nem érsz rá, majd leszállok holnap
A Mázsa téren a buszról, hogy onnan gyalogoljak
Plakátokat nézek, és hasonlítom hozzád
Mire az ajtómhoz érsz újra szépre kopjál

Az illatod szeretem majd, ha csalódok az arcodban
A lábfejed vonalát, ha nem hiszek a mosolyodban
És hagyom, hogy beszélj, de okosabban

De mi lesz ha majd egyszer nem lesz már több cél
A kisebbek megvannak, a nagyokról elkéstél
Mi lesz, ha majd egyszer megállsz, s körbe nézel
S nem mered tudni, most mit érzel

Jusson eszedbe akkor ez a dal
És felejts el minden választ
Csak ülj le mellém, és figyelj
Lesz még ki téged választ!

Az illatod szeretem majd, ha csalódok az arcodban
A lábfejed vonalát, ha nem hiszek a mosolyodban
És hagyom, hogy beszélj, de okosabban