Csárdáskirálynő - Egy a szívem, egy a párom

Edvin:
Téged szeretlek én! Csak érted ég a szívem rég!
A szerelem furcsa jószág,a szerelem egyszer súlyt.
Ha kikerült eddig, lám, most rajtam a sor,engem gyújt.
Csitítom a szívem,hagyd el nyomban,minek ez a roppant hév?
Kicsúfol a szívem, s jobban dobban,dobogása, mint egy név.
Sylvia:
E név miért az én nevem, ezt mondja meg nekem!
Edvin:
Ha tudnám én megmondanám,de ezt a szív sem tudja ám,mert
Egy a szívem,egy a párom
Boldogságom tőle várom.
Más leánytól még az édes csók sem kell!
Egy a párom,egy a szívem
Egyet tud, szeretni híven!
Nála nincsen szebb!
Nincs nála senki édesebb.
Sylvia:
Csak ügyelni, mert nem biztos,hogy igazi tűz e láng.
Kialudna gyorsan,és ez szomorúan hatna rám.
Mi marad a tűzből,hogyha végül hunyorog a kis parázs?
Mi marad a forró üdvösségből? Kicsi hamu, s tán mi más.
Edvin:
Ne lágy ilyen bölcs angyalom,ez nem jó alkalom!
Sylvia:
Most azt mondod még, hogy szeretsz,de holnap estig elfeledsz, mert
Egy a szívem,egy a párom
Boldogságom tőle várom.
Más legénytől még az édes csók sem kell!
Együtt:
Egy a párom,egy a szívem
Egyet tud, szeretni híven!
Nála nincsen szebb!
Nincs nála senki édesebb.