Shannon.hu - 9/11

Az álmom nyugtalan, a lány is felriad
Valaki bámul, érzem, de sötétben marad
Gyertya fénye lobban, de nincs itt senki más,
Nincs baj, nincs vész, aludj csak tovább.

Gyermekek kezében pördül a kötél
Gondtalan a játék az utca közepén
Húsz éve mondtam el az utolsó fohászt
Az ártatlanság elmúlt, s jött helyette más.

Két madár a város tornyaira szállt
Csőrükkel törték fel a tornyok négy falát
Lábaiknak izzó, tüzes karma nőtt
Vérré, kínná olvadt el a kő.

Néznek, egyre néznek az ablakuk mögül
Jönnek, egyre jönnek a házaik közül
Az út fölött a lámpa villogóra vált,
A félelem a városban háról-házra járt.

Arcok mellett arcok, sorban a falakon
Arcok mellett nevek, fejek a vállakon
Összebújva állnak, állnak a falak előtt
Arcukon a port könnyé mossa az eső.

Néznek, egyre néznek az ablakuk mögül
Jönnek, egyre jönnek a házaik közül
Gyűlnek, egyre gyűlnek, összegyűlnek mind
Térdig ér az utca, szívig ér a kín.

Arcok mellett arcok, sorban a falakon
Arcok mellett nevek, fejek a vállakon
Összebújva állnak, állnak a falak előtt
Arcukon a port könnyé mossa az eső.