Cseh Tamás - Tímeának babája

Nyugati pályaudvar
Előadó: Cseh Tamás
Album: Nyugati pályaudvar
Megjelenés: 1993
Hossz: 10:17
Szövegírók: Bereményi Géza
Cseh Tamás
Zeneszerzők: Keressük a zeneszerzőt!
Kiadó: Hungaroton-Gong Kft.
Stílus: Keressük!
Címkék: Keressük!
Megtekintve: Ma 2, összesen 6391 alkalommal

Beküldő

kokrak

kokrak

Pontszám: 294

Dalszöveg

Tímeának babája nyáron fogant,
ám hét férfi szabta meg a vérvonalt.
Legelőször jött egy
középkorú jött-ment,
szerb, de tudni kicsi magyarul,
mutatni engemből fényes kvarcórája,
én, Dzsoko, tegnap börtön szabadul,
Mér? hova viszel engemet?
Mér? a kút mögé engemet?
Dzsoko volt az első

Tímeának kellő
férfi, aki jött s ment,
még néha benézett
kicsi kislány végett,
vagy Belgrádból üzent.
Tímeának babája nyáron fogant,
ám hét férfi szabta meg a vérvonalt.
Másodjára német
volt, aki benézett,
können Sie bitte mich ein puszika,
övé lenni az autó, övé lenni minden,
plusz még az övé lenni Tímea,
Madchen, hát ez a demokácia,

te majd jönni velem el oda.
Azután egy János
sármos vásáros,
vattacukor és gyöngy,
jött a nyári úton,
be szép vagy te húgom,
hajtsd fel a szoknyád s csönd.

Tímea a kútba néz, nő lettem, nő,
most talán rám visszanéz a teremtő.
És jött negyediknek
kettő, akik ikrek,
így kettő közül egyik ötödik,
Szovátáról jöttek,
erdélyinek tűntek,
utána azt mondták, hogy köszönik
a pénzt és a kicsi reggelit,
a lyányka hogy lefeküdött őnekik,
és mentek az ikrek,
magas póznát vittek
oda, hol a pénz van,
mentek a vásárba,
világ csudájára
hosszi, magas kalapokban.

Azon a nyáron Tímea határozott,
nő leszek, mint kút vizén a csillagok.
Hatodik egy Horváth
nevű magyar ember,
leragadt zöldhatáron a busza,
Tímea bár tudta,
hogy Horváth embercsempész,
mégiscsak megnyílt neki a blúza,
ámult Horváth, hogy mi van ott,
az égbe rakétajel hasított,
határőrök lőttek
égre riasztójelt
sírtak, menekültek,
perzsák és a kurdok
csúsztak-másztak bokrok
áldott védelmében.

Tímeának babája hát így fogant,
ki tudja, ki szabta meg a vérvonalt.
És jött hetediknek
buszról szökött herceg,
perzsa, a zöldhatárról menekült,
alig ment el Horváth
Tímea kebléről,
a perzsa odajött és lefeküdt,
én lenni neked szerelem,
jöjj a világba énvelem,
vagyok neked perzsa,
legyél nekem bármi,
ő a hetedik volt.
Gyere hetediknek,
te valahonnan jött-ment
zárjad le a, zárd a névsort.


Ámultak a világ népei: Hogy lehet ez? Hét apa egyszerre!
Ecsédi oda is sziszegte Tímeának a kán mellén: - Ezért a nyilatkozatért még számolunk! Arra nem gondolsz, hogy milyen fényt vetsz a szülőhazádra? Azt hiszik, hogy itt minden lány ilyen!
De Tímea visszasziszegte:- Én szabad vagyok és engem csak az érdekel, hogy a gyerekemnek egy apát szerezzek. Egy bárkit! Beee!

Ám ekkor egy másik irányból, kiabálás hallatszott a népek piacán, Ecsédi odakapta a fejét. Termetes csauszok lökdösték ott széjjel a sokaságot dárdanyelekkel:
- Utat az állomásparancsnok úrnak, utat kutyák, utat! És Ecsédi egy gyaloghintót látott elúszni lassan a fejek fölött, belőle aranypénzt szórt egy gyémántgyűrűs kéz a tömegbe. És Ecsédi felismerte a selyemruhás, piros öves nagyurat.

- Vizi! - kiáltotta - Vizi Miklós! Végre, végre! - és leugrott a lóról (Tímea utána), és a testek között verekedték előre magukat, de a csauszok visszalökték Ecsédit.

- Miklós! Én vagyok az, Ecsédi!
Az állomásparancsnok unottan fordította arra fényes tányérarcát.

- Nézz rám, Miklós! Na, Ecsédi! Negyven évig jóban-rosszban együtt!!
Az állomásparancsnok petyhüdten hunyorgott, majd ásított. (Superwhite fogkrémet használt.)

-Ecsédi? Ecsédi? - morogta, de nem emlékezett.
-Hát nem emlékszel, Miklós?! Ecsédi! Na, Ecsédi! Együtt szenvedtünk az elmúlt rendszer poklában! Hát ennyire elvesztetted az identitásodat?
Tímea közbekiabált: - Nem akar a gyerekem apja lenni? Maga olyan nagy meg erős. Valaki legyen az apa, lehetne éppen maga?

A kövér nagyúr álomittas arcát forgatta: Ecsédi... Ecsédi.,. Az állomásparancsnok nem emlékezett.
-Na! Na! Együtt voltunk félálomban Kádár apó ölebei, orosz akol ólmelege gyerekei. Vizi. Ecsédi szól hozzád! Helló!!
-Ecsédi? Ecsédi? - Az állomásparancsnok nem emlékezett.

A csauszok a piac szemetébe lökték a régi barátot (Ecsédi másodszor ájult el fél óra leforgása alatt!), Tímea zokogva borult a testére: - Bácsi kérem, bácsi kérem! Ki lesz a gyerekem apja, ha maga itt meghal nekem. Valaki legyen az apa! Lehetne éppen maga.
A gyaloghintó pedig lassú rabszolgáival, mint egy nagy rovar, felkúszott a Nyugati pályaudvar bársonyszőnyeges lépcsőin. Az őrszemélyzet, kéksisakos rendfenntartók tisztelegtek:

-How do You do, Mr. Vizi! Nice to see You. Happy to meet You. It's a nice day, isn't it, dear Miklós?
- How do You do! - szikráztatta meg gyűrűit az állomásparancsnok, miközben párnás kezével elkapott egy legyet, aztán a gyaloghintó már bent is volt a nemzetközileg őrzött és ellenőrzött fellegvárban. Itt olyan, de olyan illatfelhő fogadta őket, hogy Koko Sanell, miss és mistris Dior, lőr blő, Aqua Brava, Opium, C'est la vie az Yves Saint Lauranttól, Paloma Picasso, Rive Goushe, satöbbi, zárójel bezárva. És Cheese-burger, Ham-burger, Bam-burger, Burger King és Bourbon folyt patakokban, és az oldalfalakon szikrázó filmvetítések folytak, hogy Veszélyes viszonyok, Csupasz pisztoly, Farkasokkal táncoló, Twin Peaks, satöbbi, zárójel bezárva.
És gyönyörű meztelen nők futottak oda a gyaloghintóhoz, lágyan kiemelték és talpára állították az óriás testet, legyezték.

Vizi hunyorgott és nyögött: - Na, hogy állunk a bevagonírozással lányok?
Az állomásparancsnok kérdésére a legszebbik meztelen nő (egy olyan nagycombos, szőke, komoly dudákkal) lépett elő:
Vizi megcirógatta az arcát ennek a kedvencének - mert láthatólag a kedvence volt neki ez a kirúzsozott fülű, és mondta neki, hogy: - Na mondjad, Marilyn, honey baby, honey-kám.

- Minden vagon tele -jelentette Marilyn -, a helybeli lakosság kiválasztott példányai a helyükön, csak a 2-es vágányon tapasztalható némi nyugtalanság.

- Na lássuk azt a 2-es vágányt akkor - és az állomásparancsnok puha papucsain csoszogva megindult a 2-es vágányon várakozó szerelvény felé, mert a Nyugati pályaudvar üvegcsarnokában minden vágányon állt egy szerelvény, és az ablakokból emberfejfürtök lógtak ki: - Mr. Vizi! Mr. Vizi, mikor indulunk és hová?

Vizi megáldotta a vagonlakókat: - Nyugalom, emberek, nyugalom, magyarok - mondta sztentori hangon. - Mint tudjátok, fiaim, nálunk a történelem, a társadalom fejlődése vakvágányra futott, kiderült, hogy a sínek nem vezetnek tovább, mi most hátramenetben visszajöttünk, az új vágányok kiépítése folyamatban, ti vagytok a kiválasztottak, a Nyugati pályaudvar népe, akik mindjárt indulnak.

-Jó, de mikor?- kiáltották a 2-es vágány szerelvényéről.

- Mindjárt, fiaim - mondta az állomásparancsnok, azzal intett Marilynnek, és a combos szőke előrelépett, az egyik nyakát, nem, nem a nyakát, az egyik lábát vette a nyakába, na és a másikon, azon pörögni kezdett, a meztelen női sorfal mögé ugrott, ők is a nyakukba vették az egyik lábukat, de a másikon nem pörögtek, hanem azon csak ringatóztak és énekeltek:
 
Hozzászólás írásához kérjük jelentkezz be!

Zeneszöveg hozzászólások

Te vagy a kiválasztott!
Te

Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!

© 2019 - Zeneszöveg.hu Kft. - Minden jog fenntartva.
// //
Kedves Látogatónk!

A Zeneszöveg.hu oldal teljes értékű használatához minimum Internet Explorer 8 vagy Google Chrome v8.0, illetve Mozilla Firefox 4.0 böngésző ajánlott. Az alábbi linkeken elérhetők a legfrissebb változatok.

Amennyiben korlátozott lehetőségekkel folytatni kívánod a böngészést oldalainkon, kattints a TOVÁBB gombra.

Tovább
//