Suhancos - Perc alátét

Album: nincs kép
Előadó: Suhancos
Album: Keressük!
Megtekintve: Ma 2, összesen 11164 alkalommal

Beküldő

Szpity

Szpity

Pontszám: 69

Hallgass bele

Dalszöveg


Én nem így képzeltem, én nem is gondoltam,
én nem így álmodtam, miközben horkoltam.
Nagyanyám horgolta, apró kis terítők,
csak szorgosan, nehogy az osztályban,
kerítők, lettek a lányok, de mégse csattant csók,
Ferike hálóval, bár sehol pillangók.
Így ment az életem, és elfáradtam már,
pedig a szívem csak súgja, haver nincs határ.
Mit is tudnék még, mit is érjek el,
így is több ezer, magába énekel.
Engem ez érdekel, mármint a reppzene,
ha senki másnak, nekem akkor is tetszene.
Suhancos Balázzsal, na és a csapattal,
egyek vagyunk, mint markolat a ravasszal.
De a pisztolyom vízi csak, szavakkal lődözök,
istennel elbújtunk és szívatjuk az ördögöt.


A perc a percben összefagy, és tartalmuk csakis te vagy,
egy repedés melyben elfeküdt, az egyszerűség szenderül és lépteimben felszakadt.
Számban olvad a képzelet, és nem hiszem, hogy észrevesz,
az ajkaid közti nevetés, egy eltévesztett szemfedél az alvás előtti mozdulat.

Ma nem, ma nem mozdul a perc, a testem elhever, a szám nem énekel.
Ma nem, ma nem futok veled, a magányon térdepel, minden kósza fej, ma neked sem felel, ma nem.


Én nem is gondoltam, hogy ma megismerlek,
annyi nagy baj van, s mögöttük kis lelkek.
Apró eszekben, sok apró tévút még,
amiért józanul pedig, pedig én ihatnék.
Mindent félreért, vagy éppen eltusol,
s mivel félünk, a legtöbbünk meg elkussol.
Kezemben zászló van, üzenek valamit,
mi feltartóztattuk Babilon hadait.
A parlament épület, benne a gyűlés meghalt,
a Wall Street-i cápa minden ingolnát felfalt.
Ha én lennék a miniszter, engem lelőnének,
mert délután egykor, nem érne véget a péntek.
Itt dolgozni kellene, nem lenne apelláta,
és a TV sok kis feje többé nem abberrálna.
Persze te azt mondod, én is csúnyán beszélek,
ez a bizonyíték arra, hogy nem érted az egészet.


Ma nem, ma nem mozdul a perc, a testem elhever, a szám nem énekel.
Ma nem, ma nem futok veled, a magányon térdepel, minden kósza fej, ma neked sem felel, ma nem.

A perc a percben összefagy, és tartalmuk csakis te vagy,
egy repedés melyben elfeküdt, az egyszerűség szenderül és lépteimben felszakadt.
Számban olvad a képzelet, és nem hiszem, hogy észrevesz,
az ajkaid közti nevetés, egy eltévesztett szemfedél az alvás előtti mozdulat.
 
Hozzászólás írásához kérjük jelentkezz be!

Zeneszöveg hozzászólások

Te vagy a kiválasztott!
Te

Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!

© 2019 - Zeneszöveg.hu Kft. - Minden jog fenntartva.
Kedves Látogatónk!

A Zeneszöveg.hu oldal teljes értékű használatához minimum Internet Explorer 8 vagy Google Chrome v8.0, illetve Mozilla Firefox 4.0 böngésző ajánlott. Az alábbi linkeken elérhetők a legfrissebb változatok.

Amennyiben korlátozott lehetőségekkel folytatni kívánod a böngészést oldalainkon, kattints a TOVÁBB gombra.

Tovább