Szécsi Pál - Ha nem vagy velem

Mi lehet?
Mitől fázom,
hisz lángol a napfény és perzsel az éj.
Mondd, mi lehet,
hogy az utcán
nem játszanak vígan kis gyerekek?
Még nem tudom én,
miért látok ma
mindent oly szürkén, mért sivár az ég?
Talán csak álomkép...

Mondd miért szép a tenger,
mondd miért élünk egyszer,
mondd, mit ér az élet,
ha nem vagy velem?

Ha tudnád, hogy félek,
ha nem látlak téged,
ha elhagynál végleg,
én nem élném túl.

Mondd, mért nem vagy nálam,
mondd, miért kell, hogy várjam,
mondd, mit ér így minden,
ha nem vagy velem?

Tudom én,
mitől fázom,
ha lángol a napfény és perzsel az éj.
Már tudom én,
miért nem látom,
hogy köröttem vidám és boldog a tér.
jól tudom én,
nagyon távol vagy tőlem és félek elfelejtenél,
pedig érzem, ó, hogy szeretsz te még.

Mondd, miért szép a tenger,
mondd miért él az ember,
mondd, mit ér az élet,
ha nem vagy velem?

Ha tudnád, hogy félek,
ha nem látlak téged,
ha elhagynál végleg,
én nem élném túl.

Mondd, miért nem vagy nálam,
mondd, miért kell, hogy várjam,
mondd, mit ér így minden,
ha nem vagy velem?


Ha tudnád, hogy félek,
ha nem látlak téged,
ha elhagynál végleg
én nem élném túl.

Mondd, mért nem vagy nálam,
mondd, mért kell, hogy várjam,
mondd, mit ér így minden,
ha nem vagy velem?