Cseh Tamás - Szöveg 13. (Mélyrepülés)

És már állt a szépséges, magával ragadó,
forgatagos tánc, ott táncolt mindenki.
Lee van Cleef Soltész Babával fordult,
Ady Endre Koncz Zsuzsával lejtett.
És ott táncoltak mind a kormos képű lakók is,
faliórástul, pólyástul, mindenestül,
és ott táncoltak a pántolók, mozdonyozók,
delejezők, meg a szervezők is.
Joó Zsuzsa toppant be hirtelen,
megcsókolta Novákot jobbról-balról,
hogy csak úgy csattant, és mondta, hogy:
- Csakhogy itt vagy!
Elintéződött!
Elintéződött!
Elhalasztva, elhalasztva!
Akkor megy az ország, amikor akarod!
Meg amikor a helyzet is úgy kívánja.
De mi van veled?
Reggel óta próbálom ezt elújságolni telefonon.
A lakásomban voltál, nem?
- Igen - mondta Novák -, ott voltam a lakásodban,
csak nem vettem fel a telefont.
- Azt vettem észre.
- És mást? Mást… nem vettél észre, Zsuzsika?
- Nem, mást nem.
- Akkor jó. Nincs is azóta semmi komoly újság.
De azért…, ha rám hallgatsz, mész,
és keresel magadnak egy albérletet.
Azzal félretolta a nőt az útjából,
megkerülte a táncolókat, leült egy sarokasztalhoz.
Ült és nézett.
Joó Zsuzsa utána ment.
- Hölgyválasz! - Gyere Novák, táncolni!
- Unom ezt a tangót - mondta Novák.
- Járjátok nélkülem.
A nő kétségbe esett, hogy:
- Béla, ne kezdd megint!
Tudod te, mennyire feszélyezi az embert
örömtánc közben, ha valaki csak ül, és néz!
Azt hiszed, mi jókedvünkből csináljuk?
Csak nem képzeled?
Attól, hogy te itt ülsz, kínossá válik az egész.
Elszégyelli magát az ember.
Na nézd meg, hát ezt akartad?
Látod, látod?
Látod, mi lesz ebből megint? -
és a táncolókra mutogatott, ahol valóban
megváltozott a mozgásrend egy kissé.
- Te Zsuzsa!
Tudod te, mit mondott Mikulszky kapitány
Midway mellett, mikor másodszor készült
rárepülni Yamamoto vezérhajójára,
és figyelmeztették, hogy ha ezt megteszi,
nem marad annyi üzemanyaga,
hogy visszatérjen a földre?
Tudod, mit mondott a beszart navigátornak?
Hogy:
"Fogd be a pofád!"
És szóról-szóra ezt mondom én is neked.

Közben a teremben az volt látható,
hogy egy pár oldalazva megközelíti az ajtót,
és kisurran.
Mások rosszullétet mímelnek.
Egy estélyi ruhás nő bemászik a cserépkályhába,
a WC-k ajtaját alig lehet becsukni,
annyian szoronganak a kis helyiségekben,
a táncparkett egyik percről a másikra kiürült.
De Novák csak ült, és nézett.
Látta, hogy a helyiség lassan elnéptelenedik,
Joó Zsuzsa is hisztérikusan
kirohan az utolsók között,
látta, hogy a szomszéd asztalnál
felegyenesedik egy civilnek öltözött,
tagbaszakadt, ballonkabátos férfi,
végigméri őt,
aztán nagy léptekkel megindul a telefon felé.
De Novák csak ült, és nézett.
Ült, és nézett, és dúdolt magában: