Gyereknek bátor, férfinak gyáva
Oka van - mondom - minden hiába
Úgy végzem én is, mint a férfiak
Nyársra húzva nőket
Nem mozognak, csak úgy összebújva
Mondanak szépeket
Fülcimpákat rágnak
Műszálat dörzsölnek, attól szikráznak
Amalgánba zárlat és a beakadt kapocsba,
Amit tépnek foggal és furcsa szagokba
Ütközik az orruk
Keveredik nyállal
Úgy állsz vele szemben, ahogy a világgal
És most az izzók kiégnek
A homlok mögötti szobában
Rajtolnak a gombok
Indulnak a vérrel
Tartanak az agynak
Vaspallókon jönnek
Nagyon sokan vannak
Csináld végig mostmár
Ne higgy több életben
Ezt hibázd el nincs az ember nevű vegyületben
Élet