Hyppolit, a lakáj (zenés vígjáték) - Bőg a tehén

Julcsa: Otthon, nálunk, a faluban, mostanában van egy csuda
sláger dal.
Tóbiás: De heje-huja haj!
Julcsa: A kisbíró kidobolta, hogy mindenki ezt dalolja, egy, kettő.
Tóbiás: De kukoricacső!
Ketten: Bőg a tehén, mert nincs kalap a fején,
és napszúrást kap szegény, ha meleg az idő.
Rí a csibe, mert nem megy a fejibe,
hogy a tojásból ide hogy kerülhetett ő.
Káka kövén, ha felhangzik a melódia,
Tóbiás: sír a ruca,
Julcsa: mert van neki egy baromfia.
Ketten: Bőg a tehén, mert nincs kalap a fején,
és napszúrást kap szegény, ha meleg az idő.
Tóbiás: Amikor én szerepelek, a kecske is belemekeg.
Julcsa: Mek-mek-mek!
Tóbiás: A fene egye meg!
Julcsa: A malac is kinn az ólban, beleröfög, persze mollban: röf-röf-röf.
A szívembe döf!
Ketten: Bőg a tehén, mert nincs kalap a fején,
és napszúrást kap szegény, ha meleg az idő.
Rí a csibe, mert nem megy a fejibe,
hogy a tojásból ide hogy kerülhetett ő.
Káka kövén, ha felhangzik a melódia,
Tóbiás: sír az anyám,
Julcsa: mert van neki egy barom fia.
Ketten: Bőg a tehén, mert nincs kalap a fején,
és napszúrást kap szegény, ha meleg az idő.
Julcsa: Ha látok egy falum belit, számomra oly örömteli,
de ha másik község beli, akkor is jó vidéki,
mert itten a nagyvárosban, hol nincs tücsök,
és nincs szöcske,
legalább mi, vidékiek ugorjunk hát néha össze!