Fiúk:

Litora, multum ille et terris iactatus et alto
Vi sueprum, saevae memorem Iunonis ob iram
Multa quoque et bello passus, dum conderet urbem
Arma virumque cano, Troiae que primus ab oris
Italiam fato profugus Laviniaque venit


Melchior:
Ugyanúgy megy itt is, ahogy otthon
Hol az út, mit nem rombolnak folyton
Senki vagy, és nem nézik jó szemmel
Ha őszintén szólsz, lecsapnak, és esély sincs, hogy felkelj

Hazugság, hogy minden szépen szól csak
Ehelyett vad háborúkat vívnak
Uruk a pénz, hisz mindent csak ez mozgat
S a Szentírást is átírják, ha nekik így kell holnap

Épp ezért nekem magamnak kell
Választ keresnem végre tiszta fejjel
Csak ezért sosem adhatom fel
Hogy ne kínozzon több kétely

Csak tovább, hogy csodát láss, és tanulj
Bár tudnád, hogy ki van fent s ki alul
Fedezd fel, hogy csak magadban bízhatsz
És tiéd lesz a tudás, mit a csillagokba írtak

Hát nézz rám, most nézz rám
Úgy várom, sorsom igaz legyen
Hát nézz rám, most nézz rám
Úgy várom, hogy végül megértesz, ó igen